Ferenczfi János

Érdemi hebegés
Gyakran mondják azt, hogy „ne légy olyan konkrét!”, „ne politizálj!”, „vonatkoztass el a mától!”, „ne légy annyira alanyi!”, „ne magaddal, ne a jelennel foglalkozz!”. – Lehet-e a mostból az időtlennek üzenni úgy, hogy a mosthoz való viszonyunkat mesterségesen kiiktatjuk?


A polimodalitás konszonanciája
Nagy Attila fiatal ember. Zenei tanulmányokat folytat. Nemrég tíz írása jutott el hozzám, amelyek a Slam Poetrytől a szonettig terjedő skálán helyezkedtek el. Ez jelzi, hogy egyrészt keresi a hangját, a kifejezésmódokat, amelyeken keresztül elmondhatóvá tudja tenni az alig elmondhatót; másrészt jelzi azt is, hogy stílusok és műfajok között bátran mer váltani.

Kiss Judit Ágnes

A vendégoldal vendége 2017. szeptemberében Kiss Judit Ágnes.

Kiss Judit Ágnes nem költőnő. Nála semmi esetre sem igaz ez a pejoratív összekapcsolás. Költő és nő. Mindkét minőségében küzd a teljességért, holott korunkban ez külön-külön is nehéz. Számos publikációja, díjai és aktivitása jelzik, hogy valami hajtja, s ez a hajtóerő emberi és mély önvizsgálatra készteti. Őszinte önmagához, s őszinte művein át mindannyiunkhoz. Él, ahogy ezekben az években lehet. Igyekszik a teljességet elérni ebben a megcsonkult világban. – Nagy célokat tűz ki, s van ereje elérni. S van ereje összetörni, s mégis tovább küzdeni.

Tisztelettel és szeretettel ajánljuk olvasóinknak az alábbi válogatást.

Debreczeny György döglött halai képtelenek élni a mai világban. A paradicsomba (a paradicsomos szószba) vágynak vissza, hiszen az igazi, a karácsony és a szeretet meg a többi csak üres szavak a döglött halak életében. Az idő, bizony, olykor csak vödörnyi nedves kaolin, Pődör György versében is, a sors csak a Sátán mókusa által hajtott mókuskeréknek tűnik, és bár Vörös Istvánnál is egy pohár vízben ázik az angyal, de vannak olyan poharak is, amelyekből még az angyal is hiányzik. És az sem teljesen biztos, hogy egy Lázár annyira örül egy feltámadásnak.
Mintha a reménytelenség nem teljesen magyar képzet lenne. Eve Amaral Minden indulóban (fordította: Kovács Árpád) című versében is csak vágyjuk az életet, hiszen a madridi éj ugyanolyan homályos és csillagtalan, mint a magyar égbolt. Valahogyan az entellektüelek számára elérhető népkonyhák és a hipermarketben
számukra elérhető sorsok is a döglött halak sorsa.

Úgy tűnik, ebből a reménytelen világból csak Lajtai Gábor verse nyújt kiutat, vagy az, ha maga a döglött hal válik tánccá, tűzzé, csillaggá, mint Kasza Béla versében, vagy az, ha egy szerelem teszi szombattá még hétköznapjainkat is, mint Nagy Attilánál.

Virág Balázs Face

Szeptemberi Montázs

Cserepes Csuti hagyatéka
Nehéz teher ez
Az öreg Megbékélésnek
A csend A kezdet
Az Insomnia A protekciós
A Poéta bárban
Ahol azÁlmok mind Butusok
De nagyra vágynak

A döglött hal evés közben illetlenül Zöld
Eszternek
Neki szólnak az Etűdök déli harangszóra
Te megLegyél az, akiért
Ledobom az atombombát
A Körúton
Reggel és Vasárnap délután
S aztán Bolyongok a Semmi közepén
Mint A világjáró fogkefe
Rám dobott inged Porcelánszonett
Az idő fonalán

A Sín, a Sziget, a Kosár, a Barlang
Karók a jászolban
Levelek a szélben
Még mindig meddig
Festenek a szavak Spontán
A Királyfi(2) homlokán

Ferde hajlam a Szabadvers áhítása
mint a Furfangos kis asszony a 80-as bluesban
Vagy a könyv a kézben amikor
Pessoa antikváriumba megy
Hogy elolvassa a
Pessoa és a hevülők című verset
Ezer madár száll fel a Tüzes nappal
Amikor Hajnalodásban látom
A lehetetlent

Színház után Ragadjunk bele
Bébi, olyan ez, mint egy Utazás
Metropolitan-be
Már mindent értek
Majdnem Harmicöt kört vert rám
A Fénysugár
A Fa Kiszolgáltatott
De Vannak páran még
A felhők szélén elégedetten ücsörgő költő dalában
Ugyanígy az idő mindent elpusztít