Írta: Kelebi Kiss István
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 262
Utolsó varázslat
a történet egykor azonos volt a tájjal
(ma egyik a másik így mindkettő hiány)
fényszikével fölfeszített titkokba láttam
pálcámtól táncolt a hegy s vihart szólt a szám
tenger és part egyszerre volt szülőhazám
két kezem IGEN és NEM s ha az égre tártam
a pirkadat vöröslő márványkarzatán
egyesült s fölolvadt az angyalok dalában
ezer nyelven soroltam vajákos igéket
ha bólintottam az Idő megállt s a Tér
koponyám körül mint izzó körhintaszékek
keringett és minden torz tömpe csorba szép lett
de pálcám eltört bűbája semmit nem ér
minden valós sebezhető meghalt a fény