ablakkeret

Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 128

ablakkeret

úgy kértelek, hogy itt maradj,
mint szavak nélkül csak lehet,
ablakomban könyörgéssé
kulcsolódtak a reggelek

akácfalombbal, cserregő
szarkákkal – azt hittem, elég.
s hogy kiterítettem magam,
mint perzsaszőnyeget eléd.

a házban, ahol most lakom,
nincs fa az ablakom előtt,
szürkére mázolt tűzfalak
koptatják bennem az időt.

sorvadva-hízva, céltalan
telik-múlik a hold, a nap,
vándormadár volt, költöző,
tudhattam jól, hogy nem marad.

nehézfémekkel szennyezett,
telik-múlik a nap, a hold,
míg levével a gyötrelem,
mint pezsgőtablettát, felold.