ablakkeret
Írta: Kiss Judit Ágnes
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 267
ablakkeret
úgy kértelek, hogy itt maradj,
mint szavak nélkül csak lehet,
ablakomban könyörgéssé
kulcsolódtak a reggelek
akácfalombbal, cserregő
szarkákkal – azt hittem, elég.
s hogy kiterítettem magam,
mint perzsaszőnyeget eléd.
a házban, ahol most lakom,
nincs fa az ablakom előtt,
szürkére mázolt tűzfalak
koptatják bennem az időt.
sorvadva-hízva, céltalan
telik-múlik a hold, a nap,
vándormadár volt, költöző,
tudhattam jól, hogy nem marad.
nehézfémekkel szennyezett,
telik-múlik a nap, a hold,
míg levével a gyötrelem,
mint pezsgőtablettát, felold.