Lágerzsoltárok

Lágerzsoltárok

1.

Mert akkor is énekelni kell.
Ereimből folyó vér a sorsom.
Ki szól hozzám? Ki keres?
Nem hallak, Uram! Nem hallak!
Neked szól a dal – hegedűm
szögesdrót húrjai köröttem.
Éji kutyák vonítanak;
Ma újra megszökött valaki,
a halálba szökött valaki.

2.
Nem voltam vak, csak nem láttalak.
Túl sok a barakk, eltakarnak.
Tudod, itt én nem szólhatok,
mert meghaltak a bibliás szavak,
puskatusba költöztek Veled.
Imádkoznék. Megengeded?
Halk a könyörgés, hangosak a szagok.
Lángok között enyésznek el a
Téged dicsérő zsoltárok.

3.
Apport. Húsz fok mínuszban.
Ereim szögesdrót huzalok.
Kékülő ajakkal imádkozom
Istenhez, vagy emberhez,

ember formájú démonokhoz.
Lábamon forró húgy folyik.
Áldott meleg!
Puskatus súlyt az arcomba,
forró vérem melegít.
Velem jössz a barakkba?
Fele priccsem átengedem.

4.
Megemlékezem Rólad ma, Uram;
fejem - bocsásd meg -, hogy fedetlen, kopasz.
Faragott képem más faragta meg,
nem mondta: smá Jiszráél, míg
véresre vágott a borotva.
Hogy Tiéd vagyok, szám jelzi karomon,
sok nép jött ellenünk, s Te nem voltál velünk,
Te, aki szereted az ítéletet.

5.
Csúfolók asztalához nem ültem.
Valaki zokogva imádkozik talán,
a többiek dühösen pisszegik,
nem látom, vén rabbi vagy barmicvo fiú-e.
Olyan egyformák vagyunk.
Nem voltam álnok sohasem.

6.
Arcod helyén üvöltő ajak.
Kegyelmezz, ha tudod, mi a kegyelem:
minden nap gonoszabb vagyok.

Ma ketten meghaltak, többről nem tudok,
ma jól imádkoztam, hogy ők, s nem én…
Minden jó Istentől származik.

7.
Sokan mondják: ki fordul még felénk?
A halottak csendben alszanak.
A halottak csendben porlanak.
Csak a szag marad,
a szag marad.
Ne fenyíts haragodban, Uram!
Minden, minden rendben van.