Írta: Kapui Ágota
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 291
Déva
Reccsen a fal, repkény takarja a várat,
lélek a bástyán, égetett mészben a csend--
porlad a lét és kőben az asszonyi bánat,
állnak a téglák, nő a remény odafent.
Férfikarok szálfákat égig emelnek,
létra a hit, szédület ára a föld--
mardos a vád, kongnak a légüres vermek,
omlik a fal, átszövi újra a zöld.