Zárszó

Közzétéve 1 éve

Megtekintések száma: 267

Zárszó

Anyám hamu egy porcelánedényben,
nagyanyám poraival elvegyítve.
Engem várnak, homokórámban
lassan peregnek,
amíg hazatérek végre.

Itt hazám nincs már.
Csak valami torzó, nyomorék,
aki gyűlöli az épet.
Ha megüt, vissza nem ütök,
még ennyit tehetek érte.

Nem szeretem régen, nem is gyűlölöm.
De eltűröm bénán,
mint kinek kettéroppant a gerince.

Mert elhagy végül a szerelem is,
és beomlik az arcom, mint a pince.

S a törmelékből, téglaporból
akkor ujjával Isten
engem újrarajzol.