Tizenegyedikdé
Írta: Polónyi Tamás
Közzétéve 2 napja
Megtekintések száma: 22
Tizenegyedikdé
Mártélyi tanárnő erős fejfájásra ébredt. Retteneteset álmodott. Az utált 11. D-vel volt az osztályteremben, ahol az a féldebil Vasfoki, meg az atléta Timót összeverekedtek egy papírrepülő miatt és az előbbi szemét az utóbbi kiszúrta egy ceruzával, amit a tudósnak nem nevezhető Lilitől vett el. De szerencsére épp jött az ébredés.
Feltette a szemüvegét, így már látta a nagykijelzős digitális órát. Hattizenöt, augusztus 16, hétfő. Deja vu. Ez is szerepelt az álomban. Csak remélni tudta, hogy a nap másban nem követi.
Ráadásul egész héten azokkal az átkokkal lehet. Szinte az egész osztály miatta kényszerült nyári iskolába, miután megbuktak. Hiába, nehéz a magyar nyelv. Média szakon pedig hatványozottan kell értékelni. Most meg neki kell vigyáznia rájuk.
A nyugdíjig már csak bő két hetet kellett dolgoznia. Örömmel gondolt bele, hogy augusztus 31-én vesz könnyes búcsút az iskolától.
Összeszedte magát, felöltözött és úgy, ahogy volt, reggeli nélkül autójával útnak is indult, de előtte vett egy kávét a közeli cukrászdában.
A kocsival leparkolt az iskola mellett. Felpillantott az épületre és elfogta a szorongás, amit lassan negyvenkét éve minden nap érzett. Az épület ráadásul teljesen üres, mivel csak ez az egy osztály nem teljesítette a kvótát. Egyedül a sakálokkal. Remek!
Erőt gyűjtött és az épület felé vette az irányt. A második emeletig legalább van még tíz percnyi lelki békéje, mielőtt megnyílnak a kénköves pokol kapui.
A terem előtt már hallotta, hogy nem lesz könnyű napja. Belépett. Az ajtó nyitásával a zsibongás számára nehezen viselhető szintet ütött meg. Bár az ajtót behúzókarosra tervezték, ő a kilincsnél fogva berántotta maga mögött, hogy jelezze, megérkezett.
Csattanás. Nem történt jelentős változás. Bár az első két padsor elcsendesült. Ott ült Ágota, a mindig precíz. Ő valami kémiaversenyt nyert tavaly, kár, hogy a magyar nem érdekelte. Az egyetlen értelmes az osztályban. Most is valami könyvet olvasott. A dél-amerikai őslakosok gyógyászata? Nahát! A padtársa, Lili viszont valószínűleg épp nem a doktoriját írta, bár nagyon körmölt valamit. Szent ég! Az az a ceruza! De legalább távol a bolond Vasfokitól, aki épp a hátsó sor mögött egy papírrepülőt üldözött, amit a többiek dobáltak úgy, hogy ő ne tudja elkapni. Oda nyilván még nem érkezett meg az ajtócsapódás hangja, viszont a hátsó sorból egy hatalmas szellentésé előre ért. Barabás volt a tettes, az ifjú ralliversenyző. Erre reflektált Csókási, mikor megállapította: végül is, az dudál kívül, ami előzésben van a kanyarban belül.
Sebaj. A friss levegő hátha kiszippantja a hülyeséget is. Bár a házirend tiltotta, az ablaknyitás mellett döntött ahelyett, hogy klímát kapcsolt volna. Mit árthat egy kis friss levegő?
Átsétált a termen és szélesre tárta az ablakszárnyakat. Abban a pillanatban két dolog történt. A papírrepülő kirepült az ablakon és Vasfoki sirály pedig kitárt karokkal utána vetődött. A tanárnő látni vélte a rémülettel vegyes elszántságot az elsuhanó arcán, aztán csak egy hangos csattanás hallatszott odalentről. Mintha csont is reccsent volna.
Nem mert lenézni, az épület mellé. Helyette a többiek arcát fürkészte, akik mind riadt tekintettel bámultak vissza rá. Lili hüppögni kezdett. Az ablak mellett Csókási csak egy halk káromkodást ejtett el, ami akár szólhatott annak is, hogy Fekete nyert ellene amőbában.
Mellette az atléta Timót még mindig a kitárt ablakot bámulta.
Mintha Ágota hangja érte volna el, halványan. Valami olyat akart tudni, hogy jól van-e. Én vagy Vasfoki? hallotta a saját hangját, de aztán megint az ágyában találta magát.
Fejfájásra ébredt. Milyen hülye álom már megint! Az órát fürkészte. Hattizenöt,
augusztus 16. Hál’ Istennek! A szája is kiszáradt. Szokatlan mód ivott egy nagy pohár, hideg vizet. Felkelt, öltözött, cukrászda, kávé, iskolai parkoló.
A teremajtót bevágta maga mögött. Az első két padsor rendes. Ceruza távol Vasfokitól, aki – mily meglepő – papírrepülőt üldöz. Timót nyugiban. A papír kávésbögrét az asztalra tette, majd úgy döntött, rendet teremt. Elindult, szellentés, Csókási. Megtorpant. Semmi ablak.
A klímakapcsolóért nyúlt, ám a szerkezet nem reagált.
Timót pattant fel, hogy majd ő megoldja. Mielőtt Mártélyi tanárnő egyáltalán ki tudta volna mondani a nevét, két dolog történt. Timót felpattant, hogy megnyomja a gombot, ám túl nagy lendületében kirúgta maga alól a széket, ezért megkapaszkodott a klíma villanyvezetékében, amit kitépett és hatalmas szikraeső kíséretében hullt alá, majd a padlón már nem mutatott életjelet. Ágota hangja hallatszott, Jesszus, jól van? A tanárnőben érlelődött a válasz, hogy Ágó, szerinted jól lehet-e valaki, akit zuhanás közben magáévá tesz az áram?, ám mielőtt kimondhatta volna, megint csörgött az óra.
Felpillantott. Hattizenöt, augusztus 16., hétfő. Furamód megéhezett. Kivett egy joghurtot a hűtőből, egy tálban összekeverte zabpehellyel. Visszaült az ágyra, közelebb húzta az éjjeliszekrényt és felette elfogyasztotta. Régen nem esett ilyen jól semmi. Öltözés, cukrászda, kávé, iskolai parkoló.
Az osztályterem előtt vett egy nagy levegőt. Benyitott. A látványt már isfmerte. Ajtót bevágta, első két padsor helyére csúszott. Papírrepülő messze szállt, Timót jobbra, Lili és a ceruza balra. Ágota olvas, Vasfoki továbbra is hülye. A kávét letette az asztalra. Ellenőrizte a klíma kapcsolót. Működött, bekapcsolt a készülék, így a szellentés már csak utólag érkezhetett. Csókási meg mélyen hallgatott. A tanárnő vidám arccal az osztály felé fordult. A hátsó sor továbbra is kergette a papírrepülőt.
– Mi olyan érdekes abban a repülőben? – kérdezte fennhangon. A válasz Ágotától érkezett, a többiek nem figyeltek fel a kérdésre sem.
– Az a Vasfoki lottószelvénye. Van rajta egy négytalálatosa. Megmutatta Barabásnak, az meg repülőt hajtogatott és most a többiek macskáznak vele.
Ez mégiscsak több a soknál! Szerencsejáték tizenhat évesen? Feldúltan indult meg a fiúk felé, amikor is két dolog történt. Barabás a repülőt feldobta nagyon magasra, el a tanárnő feje felett, amellyel arra ösztönözte Vasfokit, hogy rohanjon utána. Az pedig szinte teljes erőből esett az épp rajzoló Lilire. Mikor lemászott róla, ezúttal Lili szeméből állt ki a saját ceruzája.
Ágota épp szólásra nyitotta a száját, mikor a tanárnő csak annyit mondott: Nincs jól.
Aztán ismét a fejfájás következett, az óracsörgés és az ébredés hozadékaként.
Abból tudta, hogy ez most nem álom, hogy a digitális óra kijelzője el volt repedve és nem látszott, milyen nap van, hányadika és hány óra. Mi történt itt? Öltözés, cukrászda, kávé, iskola.
Az épületet zárva találta. Különös! Megkerülte, hogy a hátsó bejárathoz menjen, hátha ott bejut. A sarkon befordulva egy magasugró matrac állta útját. Ez meg hogy…? De abban a pillanatban leesett neki, épp úgy, ahogy Vasfoki: csattanva érkezett a tantusz. A matracon hevert egy törött faág, egy ceruza, aminek a vége tapadókorongban végződött, némi művér, egy szikráztatógép, egy szellentőpárna és egy boríték, benne rövid levéllel, amit Lili kézírásaként azonosított.
Tisztelt Tanárnő! Boldog augusztus 20-át! Ahogy arra rájöhetett az évek során, egyikünk sem rajongott a másikért. Önnek mi voltunk mumus, nekünk pedig Ön. Reméljük, hogy az elmúlt napokon éreztethettük Önnel, milyen érzés volt az óráin részt venni. Mintha mindennap rémálom lett volna, ami másnap folytatódott, csak épp más végkifejlettel. Minthogy Ön szerint nem visszük semmire az életben, talán meglepi, mire képes médiaszakosként a diákság. Füst és tükrök, Tanárnő. Füst és tükrök. A jövőbeli elkerülés reményében, tisztelettel, 11. D
U.I.: Elnézést az ébresztőóra eltöréséért, Timót csak nehezen tudta önt lefektetni az ágyra tegnap. Valaki közelebb húzta az éjjeliszekrényt.
U.U.I.: Barabás azt mondja, hogy a kocsijában ideje lenne egy gyertyacserének, nagyon rángat.
U.U.U.I: A Kolumbiából rendelt nyílméregbéka-kivonatból maradhatott még a terem kilincsén. Kérem, a takarításig csak akkor fogja meg, ha ideges!
A tinta, amivel ezt a levelet írtuk, Ágó fejlesztése és napfény hatására elhalvá…