Írta: Büki Attila
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 301
Száll a pára
száll a pára
halványodnak a túlsó partok
lebegnek a sirályok
a víz szőlőlevélszínű fodrain felfehérlik a lábad
megérintlek
mint gordonkát a vonó
feledem hajszálaim hulltát
és minden időt
mely horgonyt vetett közénk
miként a párhuzamosaival összeszorító ágyakat
csak benned létezem
merítem mélységeim hálóját érted
hogy el ne fogyhass a feljövő Hold alatt
mezítelenségünkre mikor ruhát ölt a part