Írta: Partmann Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 267
Csillagfényév
A gyanta illata. Az maradt meg abból az
éjszakából, valamint egy befejezetlen
gondolat végessége. Ha megfelelő
szögből néztük a fenyőt örökzöld hittel,
egy fényes csillag pont úgy ragyogott
felette, mint szikratestű csúcsdísz
karácsonykor. Te azt mondtad akkor, hogy
talán az a csillag, melyet titokban meglestünk
azon az estén, bár még látható, lehet, már
kihunyt - majd a fénysebességről kezdtél
értekezni, de azt már nem hallottam. Arra
gondoltam, ez milyen ironikus; tekintetünkhöz
tán a gyanta illata ragasztotta az ösztönt,
hogy éjvakon is rohanjunk egy fényesnek vélt
pont felé, amely lehet, hogy már eleve halott...