Írta: Egervári József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 331
Gondolom
Sejtelmes ívekbe, formákba
gubancolódik tekintetem,
nem merészelem,
csak gondolom,
ajkadon mosolyba rejtve
cinkos divattervezők
egyértelmű szándéka
(sejtelmes ívekbe,
művészi formákba
fogalmazva),
ráutaló magatartásod
rám utal,
a nonverbális közlés
nem fukar,
én meg magamat hagyom,
akaratom végletes gyötrelmébe
fűzve az asztalon, a kávé mellett
gyönyörben fogant szavak
közt érzem illatod,
itt vagyok,
mint kit épp elhagyott
a józanság tükrében
csillanó jelen,
félénken padlóra
henteredik az értelem,
miközben sejtelmes
ívekbe, formákba
gubancolódik tekintetem,
nem merészelem,
csak gondolom,
de azt nagyon,
nagyon nagyon.