Beatriz de Dia hagyatéka
Írta: Kiss Judit Ágnes
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 281
Beatriz de Dia hagyatéka
1.
Én, ki ismert és ismeretlen,
Ha más nem, önmagam előtt,
Egy napon arra vetemedtem
(Isten adjon rá még időt),
Hogy számot vessek önmagammal.
Az önimádat, mely magasztal,
Sem változtat a tényeken:
A bűnöm volt a lényegem.
2.
Loptam és öltem, ahogy bárki.
Gyorshajtás és adócsalás
Pont annyi volt, mint bárki másnak,
És megbántam, mint bárki más.
Egy volt, mint soha meg nem gyóntam
(Imádkozzatok lelkemért!),
Egy volt halálos, így csak holtan
Vethetem le a szenvedélyt.
3.
Kolostor? Bordély? Szinte mindegy,
Mert van, mi egyformán tilos.
A szerelemtől óvjon Isten,
Mert szerelmesnek lenni rossz.
Nem puszta szex, s nem tiszta lélek:
Egyszerre hús és éteri.
Szórorként vagy ribancként élek,
A hivatásom szétveri.
4.
A házasság? Üres fakéreg.
Belét kirágja, mint a szú
A sok keserves szerda, péntek,
Belülről rágja, mint a féreg,
A megszokás. Légy nagy faszú,
Légy bombanő, légy gazdag, híres,
A másik rád un. Nem szeret.
Még jó, hogy válni el lehet.
5.
Voltam szerető. Minő szégyen
Lenyúlni férjet és apát!
Álltam egész nap készenlétben,
És kaptam: nem egy éjszakát,
Csak másfél órát hétfő délben,
Hogy ne sérüljön a család.
Aztán el is hagyott. Megértem.
Bűnömben volt a büntetésem.
6.
Nős férfim, drága szégyenem,
Tudtad jól, hogy egyetlen szóra
Od'adtam volna mindenem,
De te csak néztél álmodozva.
Bár dugni pocsék volt veled
(Mielőtt nekem jó lett volna,
Téged elvitt az élvezet),
Rád hagyom néhány versemet.
7.
Item: mindazon férfiakra,
Kik gyarló hüvelyemen át
Akartak vagy dinasztiát
Alapítani, vagy csak arra
Használták volna árva testem,
Hogy a szaporodási meccsen
Begyűjthessék az érmeket –
Rájuk hagyom a méhemet.
8.
Item: azoknak, kik viszont
Semmi mást nem akartak tőlem,
Csak egy éjszakás kis viszonyt,
Majd belém lőni elmenőben
Pár centnyi spermát, aztán ennyi,
Nevem se tudták megjegyezni –
A vaginám hagyom nekik,
Élvezzék hosszú évekig!
9.
Volt egy férfi, kit úgy szerettem,
Mint előbb, s aztán senki mást,
Hűségesen és önfeledten,
Nem tudom, mért voltam hibás,
De elhagyott, s nem vagyok rajta
Túl máig sem. Nem vitás,
E verseket csak akkor kapja
Meg, hogyha síromból kiás.
10.
Item, egy régi szeretőmnek,
Ki minden csókot megköszönt,
Majd szégyenkezve iszkolt tőlem,
És soha többé nem köszönt,
Később egy lapnál szerkesztő lett,
S nem közölte a versemet,
Hagyok két csupa nagybetűvel
Leírt, cirkalmas nyasgemet.