Írta: Kiss Judit Ágnes
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 265
Nem szingli
Nem voltam szingli. Épp csak elhagyott.
De akkor olyan páni félelemben,
mint sötét szobába zárt kisgyerek.
Tudom, hogy hiába nő fel az ember,
ha végig sír benne egy újszülött,
tehetetlenül, ringatásra várva.
Zuhanhat szerelemből szerelembe,
amíg magányát meggyászolni gyáva.
Mindig kerestem valakit, ki megtart.
Mindig off-balance, mindig kell a támasz.
Mint a tangóban, úgy akartam élni
ráborulva egy férfi mellkasára.
Így akadtam viszonyól új viszonyra,
mint gyűrött nejlonzacskó szélsodortan.
Egyedül élni és egyedül állni,
szinglinek lenni mindig gyáva voltam.