Írta: Egervári József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 307
Mintha
Mióta Esterházy halott,
mintha máris
sötétebb lenne kicsit
(csak érzetre,
nem is mérve),
a sikerpropaganda
drága ledfüzére
nem pótolhatja a
természetes fényt,
hiába az igyekezet.
Persze nincs is
igyekezet,
csak ideiglenes űr,
némi zajongás az utcán,
elefántcsonttornyokból
áramló lila köd,
felnőtt nemzedékek
gyáva kussolása
(majd lázadnak a
kölykök).
József Attila a Duna
hullámait nézi,
ismerős félelem
és rothadás szaga
áramlik Pest felől –
a parton bronzcipők,
papucs, topán, kalucsni;
Esterházy halott,
s mintha sötétebb
lenne kicsit.