Írta: Partmann Tibor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 260
Viharban
Ezek nem könnyek, csak egy sötét
felhőbe töröltem az arcom. Koszos,
zsákvászon-érintésű testét felsértette
arccsontom éle. A résen kiszabadult a
fellegben kavargó minden indulat...
Vihar van, ezt már tegnap megjósolta a
meteorológiai előrejelzés... A villámban,
amely szinte beleégette rajzolatát az
éjszaka fekete szövetébe, felismertem
azt a kusza vázlatot, amit céltalan
bolyongásom kondenzcsíkja húzott négy
kerület paneltömbjei között, mikor eljöttem
tőled. Hiszem, hogy nem lehet véletlen.
Ez a vihar sokkal inkább a miénk, mint
bármelyik szélcsendes, koranyári este.