UV
Írta: Kiss Judit Ágnes
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 264
UV
Megbuktam, Uram, mint már annyiszor,
és jogos volt, te sosem szadizol,
csak kérdezel, s én nem tudom a választ,
mert lusta voltam tanulni, és fáraszt
a sok olvasás, a korai kelés,
a gondolkodás, a jegyzetelés.
Megbuktam, Uram, amit tanítottál
tíz hónapig, egy árva szót sem értek,
hiábavaló volt az összes órád,
a legkönnyebb szabályok ellen vétek.
Látom rajtad, hogy csalódott vagy,
ahogy azt is, hogy bíztál bennem,
és jobban fáj, hogy nem teszed már,
mint az a szó az indexemben,
hogy elégtelen voltam hozzád,
és elégtelen annyi máshoz,
a kitárt szárnyú repüléshez,
a sebzéshez, a gyógyuláshoz,
nem ismerem fel a hamis szót,
sem a szívből kiszökkenő vért,
futom tovább a köreimet
örök évfolyamismétlőként.
Matrózblúzban, lehajtott fejjel
megyek az utcán szinte sírva,
mit bánom, hogyha megbámulnak,
látják rajtam, ma volt a vizsga,
csak alakítom, átfogalmazom
azt az egy mondatot, mit neked mondok:
ha még nincsen túl késő hozzá,
Uram, adj még egy időpontot!