Írta: Banka Anna
Közzétéve 2 napja
Megtekintések száma: 29
És Isten megteremté…
a világot, amint ezt mindenki tudja, még az istentagadók is elismerik néha, hogy lehet benne valami. Az egész hat nap alatt történt, meglehetősen slendriánul. A Teremtő ugyan fantáziagazdag, de a pepecselő tervezőmunka nem az erőssége, és a mesterséges intelligencia még nem állt rendelkezésére az adathalmaz megfelelő feldolgozására.
Na, így vagy úgy, meglett minden, naprendszerek, galaxisok, bolygók, halak, madarak, horgolótű és szilvalekvár. Azonban akármennyit tömött belőlük az Úr az űrbe, lötyögött az ürességtől. Mivel már unta az egészet, kevert egy nagy adag sötét anyagot, s mint a maltert beleöntötte, megszórva egy halmaz sötét energiával. A Tejutat pedig bekátyúzta fekete lyukakkal, bizonyítva fanyar humorát.
Itt kellett volna megállnia. De a hatodik napon Isten elvesztette ítélőképességét, és győzött szentimentalizmusa. Milyen cuki lenne egy emberpár: erős, okos férfi (mint én, gondolta tetszelegve), és egy helyre kis nő.
Alapanyagokból szűkös volt a kínálat: föld pora, majd a hím egyed oldalbordája.
Volt azért egy baljós előérzete, hogy ebből nem sül ki semmi jó, de belevágott.
Mivelhogy már a szikét is feltalálta.
Telt múlt a téridő, ami még nem létezett Einsteinig. Isten éppen az Orion csillagkép rámáját polírozta, és lelesett az Édenbe, ahol teremtményei Ádám és Éva strabancoltak, szűkülő körben közelítve meg egy almafát. Előzőleg eligazítást tartott számukra, miszerint ennek a fának gyümölcséből nem ehetnek, így téve próbára engedelmességüket. - Ott az eper, azt szedhetitek, - mondta. Ádám morgott valami olyasmit, hogy allergiás az eperre. Párja, Éva susogott a fülébe, mondván, hogy „naponta egy alma, az orvost távol tartja”, így az egész el lett döntve. A kígyó összetekeredve, mint a mákoskalács, csak vigyorgott, mivel a szlogent ő találta ki.
Sunyi kis fajzatok! - csikorgatta a fogát Isten. Félretaszította a Betelgeuset amely még akkoriban nagyon fiatal és fényes csillag volt, nem úgy, mint ma, halódó vörös óriás. Táguljatok! - kiáltott rájuk sztentori hangon, melybe beleremegett a teremtett világ. Hallották az üvöltést Ádám és Éva is, de a fülük botját sem mozgatták, Ádám egy levelibékát próbált eltalálni a lerágott alma csutkájával, Éva az Éden egyik tavában nézegette arcát, tükör híján.
A Mindenség azonban vette a lapot, és ész nélkül tágulni kezdett, egyre gyorsabban, mint ahogy ezt ma is teszi.
Tehát, kapaszkodjatok!!!