„…hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”
A Hetedik Folyóirat és Alkotóközösség pályázatot hirdet magyarul alkotó szerzők számára.
A tervezett eredményhirdetés: 2024 októbere.
A pályázat címéül az alábbi idézetet választottuk:
„…hisz egymás nélkül sötétben vagyunk”
(József Attila: Thomas Mann üdvözlése)
A pályázat célja: Antológia megjelentetése a pályázatra küldött legjobb művekből.
Részvételi feltételek:
Beküldési határidő:
A pályázat meghirdetésétől 2024. augusztus 30-án éjfélig!
Az elbírálást az A Hetedik szerkesztősége végzi.
A pályázat eredményhirdetésének időpontját és helyét a beküldési határidő után közöljük.
Az eredményhirdetésen bemutatásra kerülnek a legjobban sikerült művek, és díjazzuk azok alkotóit.
A pályázat anyagából antológiát kívánunk összeállítani és megjelentetni, amelyet az
eredményhirdetés alkalmával mutatunk be.
Az antológián túl, online felületeinken is közzétesszük az arra érdemes műveket. Online megjelenésre
olyan művek esetében is lehetőséget adunk, amelyek terjedelmi okokból az antológiába nem
kerülhetnek be.
Kérjük, felhívásunkat juttassák el más szerzőkhöz is!
Minden régi és leendő új szerzőnktől várjuk a pályaműveket!
Sok sikert kívánunk az A Hetedik Alkotóközössége nevében!
Reggel öt óta hullt a hó. Az északi szél úgy tolta a kövér, fekete felhőket, mint egy puli a csordát. A teraszajtót kinyitva látta, hogy minden fehér volt. Tíz centis hó takarta a kertet. Annyira esett, hogy nem látta az út menti fákat sem.
Ébredéskor – szokása szerint – bekapcsolta az ágy mellett a rádiót, a híreket és az időjárásjelentést hallgatta. Megállás nélkül havazott az egész országban.
Király
Az első igazán meleg, napos, kellemes tavaszi nap volt Nörrebróban 2012-ben.
Koppenhágában hirtelen annyira jó idő lett, hogy le is pattantam a biciklimről, kikötöttem egy póznához, és beültem a bicikliút mellett található helyre, a Castro bárba. Ez egy étterem és bár volt a Nörreport állomás mellett. Dániában szokatlan volt ez a korai tavasz. Rendeltem egy eszpresszót és egy pohár hideg vizet. Korai lett volna még sörözni. Lubickoltam a nap melegében. Fürödtem a tavaszi fűszeres fuvallatokban. A madarak zenéje pedig a legmogorvább öregurakat is mosolyra csábította. Néztem az elsuhanó biciklistákat. Teltek a percek, de nekem megállt az idő mert élveztem a pillanatot, és belefeledkeztem. Kevergettem a kávémat és játszottam a jégkockákkal a pohárban.
Ketten a liftben
- Várjon meg! Kérem! - A lány hangja élesen hasított bele a levegőbe. A lift becsukódó ajtaja hirtelen kivágódott, és a lányt hátralökte a lendület.
- Ne haragudjon! - mondta a fiatal férfi, és nehéz aktatáskájával kitámasztotta az ajtót.
Erzsike
Lajos fedezte fel bennem, hogy tehetségesen tudok ülni és megérteni.
Az új neveimet is ő adta. Az Erzsébetből képezte őket: Zseböli és Zsöbell. Azt mondta, ezek illenek hozzám, mert egy kicsit franciások, meg művésziek. A kicsi franciául petit, vagyis nem így ejtjük, így csak írjuk.
Fénysugár
A délutáni nap fénynyalábja pontosan az ágy közepét aranyozza be. A fénysugár egy pergamenszínű, májfoltos és véraláfutásos kézre vetül. Az ízületi gyulladástól deformált, csontsovány kezet valami csoda folytán a fényözön a paplanról felemeli, a belőle áradó szeretetben megfüröszti, majd áhítatosan, finoman visszahelyezi.
Anya nem olvas
Anya nem olvas semmit. Egyszerűen azért, mert nem lát. Szép lassan vakul meg és az orvos azt mondta, nem tehet ellene semmit. Anya nem sírt, nem szitkozódott, amikor közölte vele, helyette én káromkodtam egy akkorát, hogy a váróban is hallották. Az orvos úgy nézett rám, mintha nem lett volna jogom kimutatni a fájdalmam.
A szerződés
Szonja mindig arról ábrándozott, hogy egyszer a padláson talál egy ládikót benne levelekkel és titkokkal, ahogy a filmeken látta. Az ő padlásuk azonban patikatisztaságú volt, anyja talán hetente felseperte, mert a pornak alig látta nyomát, ha időnként felment valami apróságért. Legtöbbször régi jegyzeteit kereste, amiket oda száműzött, miután már alig fértek el a zsúfolt házban. Tudta, hogy ideje lenne elköltöznie, de nem volt szíve magára hagyni törékeny anyját, pedig az asszony gyakran mondta neki, hogy élje saját életét.
Anna
Lech Gorgony Magyarországra menekült az egész híradó-alakulatával együtt, amikor a szovjetek is betörtek Lengyelországba. Balatonboglárra kerültek, egy jól felszerelt tábor, ellátás és védelem fogadta őket, valós helyzetükről ugyan senki sem beszélt. A magyarok Hitler szövetségesei, akkor ők mik, hadifoglyok? Viszont egy árva németet nem láttak és a magyarok semmilyen akadályt nem emeltek, amikor elmentek, hogy újra harcoljanak, bosszút álljanak. Lech itt maradt.
Anyai szó
Úgy tartják, egy meghatározott számú szívdobbanás jut a születésünktől mindaddig, amíg az univerzum végtelenjéhez képest jelentéktelen hosszúságú létezésünk lezárul. Ezért felesleges azon rágódni, hogyan tehetnénk hatvan-hetven évet e képzeletbeli számegyenesen szabadszemmel látható nagyságúvá. Sokkal inkább a jelentőségét kell megragadnunk. Amit leteszünk az asztalra, színezze vörösre a skála fekete számait. Hirdesse ország-világnak: „Hahó! Én itt voltam!”.
Novák Valentin: Repedés – Fantáziák boldog árnyakról, Orpheusz, 2023
Az alcím szerinti boldog árnyak, a XIX–XX. század fordulójának neves írói, költői, művészei, az írói fantázia révén hús-vér hősökként öltenek testet egy évszázaddal később, a XXI. század közegében.
Egy jó ember tiszta szándékkal II. rész
Baranyi Ferenc, a szerelem költője
Befejeztem az első írásomat a Baranyi tiszta szándékkal megírt, életművét bemutató vaskos kötetéről, 679 oldal. Címe: Tiszta szándékkal. Pályakép – versekben, és mert még hatása alatt voltam Baranyi virtuálisan javasolt Bizet Nadir románcának, újból hallgatni kezdtem, kikapcsolódásként. Hallgattam, hallgattam órákig, hagytam, hogy a muzsika átjárja segédfogalmazó lelkem.