Írta: Török Nándor
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 541
Az üzenet
Fehér a táj. A menny ilyen.
Felhők fölött a csend pihen,
s e fénylő tisztaság kísért:
imádkozom, de nincs miért.
Idelent minden hópihén
a mindenséget érzem én,
s míg tenyeremben olvad el,
a végtelenje átölel.
Egy kristályrácsban ébredek,
mint szállni vágyó kisgyerek,
s parány-ösztönöm tudja jól,
a jó teremtőm rám hajol.
S mint, ki az egész része lett,
vágyom lentről a kék eget,
lelkem kérdése felragyog:
a Rész s Egész is én vagyok?
Mert bennem is a Csend pihen,
míg halkan hull rám az Igen,
mikor a hűvös űrön át
egy hópihében küld csodát.