Az üzenet

Írta: Török Nándor


Közzétéve 8 hónapja

Megtekintések száma: 541



Az üzenet

Fehér a táj. A menny ilyen.
Felhők fölött a csend pihen,
s e fénylő tisztaság kísért:
imádkozom, de nincs miért.

Idelent minden hópihén
a mindenséget érzem én,
s míg tenyeremben olvad el,
a végtelenje átölel.

Egy kristályrácsban ébredek,
mint szállni vágyó kisgyerek,
s parány-ösztönöm tudja jól,
a jó teremtőm rám hajol.

S mint, ki az egész része lett,
vágyom lentről a kék eget,
lelkem kérdése felragyog:
a Rész s Egész is én vagyok?

Mert bennem is a Csend pihen,
míg halkan hull rám az Igen,
mikor a hűvös űrön át
egy hópihében küld csodát.