Írta: Tim Mariann
Közzétéve 7 hónapja
Megtekintések száma: 564
Tekinteted követve
lopózom utánad egy sosem volt
szobán át vonszolva árnyékomat
visszhangok záporán át hallgatom
lépteid félve hogy elvétem nyomodat
szűk nadrággal viselem a valóságot
kerülöm a túl széles gesztusokat
nagyobb tér kell felfújni a lehetetlent
ha egyezségünk túl messzire kifakad
mint barlangrajzok futnak a fénybe tátongó
parázs rozsdáll a fekete kályha fenekén
ájulásig szítom a tüzet a felizzó
fényben, hogy találkozzunk újra te meg én