John Berryman: 67

Írta: Fábián József


Közzétéve 4 hónapja

Megtekintések száma: 441



John Berryman: 67*

Telihold. Narragansetti viharunk csitulása végleges,
a föld háborúzó férfiak ünneplésére robban,
többé-kevésbé, kevésbé vagy jobban.
Völgyekben, ritkásan a hegyekben, sávnyi & széles
célpontjaink pihennek. Magunkban bízunk.
Távol és közel a félelem kételyeivel hízunk,
ők ünnepelnek ma este váltás időben a ledér
Holdban. Az éves hálaadáshoz már késő,
hogy a pillanat pulykája durván üvöltse végső
üzenetét: Köszi. Fényes & fehér,
parancsolt emlékeik eláznak,
egy napot sem várnak.
Távol innen, ahol Henry kételye és kudarca épül,
a küldetés résztvevői már penészedő lábujjakkal
hevernek, szanaszét, szabálytalanok,
velük leszünk mi is egyek. A háború valós, végül
mogorva dicsőség időz fölöttük, megbántott angyal,
ez újabb gyilkosságokhoz újabb ok.

67 by John Berryman

Full moon. Our Narragansett gales subside
and the land is celebrating men of war
more or less, less or more.
In valleys, thin on headlands, narrow & wide
our targets rest. In us we trust. Far, near,
the bivouacs of fear
are solemn in the moon somewhere tonight,
in turning time. It's late for gratitude,
an annual, rude
roar of a moment's turkey's 'Thanks'. Bright & white
their ordered markers undulate away
awaiting no day.
Away from us, from Henry's feel or fail,
campaigners lie with mouldered toes, disarmed,
out of order,
with whom we will one. The war is real,
and a sullen glory pauses over them harmed,
incident to murder.

*Berryman Dream Songs versei többségének nincsen címe, csak sorszáma van
a fordítás első közlés