Ketten a liftben

Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter


Közzétéve 1 hónapja

Megtekintések száma: 368



Ketten a liftben

- Várjon meg! Kérem! - A lány hangja élesen hasított bele a levegőbe. A lift becsukódó ajtaja hirtelen kivágódott, és a lányt hátralökte a lendület.
- Ne haragudjon! - mondta a fiatal férfi, és nehéz aktatáskájával kitámasztotta az ajtót.
Kilépett, hogy segítsen a lánynak feltápászkodni, aki a nekilendülő ajtótól a földre huppant. Kosara kiborult, és most lassan folydogált a törött tojások sárgája.
- De ügyetlen vagyok! Remélem, nem ütötte meg magát! Nagyon sajnálom, amit a tojásaival műveltem! – A férfi hirtelen azt sem tudta, hová forduljon. Aztán felsegítette a lányt. - Engedje meg, hogy kifizessem a tönkretett tojásokat!
- Ugyan, csak segíteni akart, nincs semmi baj. Itt lakik a házban? Még soha nem láttam magát.
- Igen, a hétvégén költöztem be a hatodikra. És magácska?
- A nagynénémhez megyek, neki vásároltam be, minden héten főzök neki, mert szegény már nem lát, túl van a nyolcvanon. – A lány alaposan megnézte a jóvágású férfit és
tetszett neki, amit látott.
- Hányadikon lakik a nagynénje? - kérdezte a férfi.
- Ő is a hatodikon. Csak nem a bolond vénasszony lakását vette meg? Én úgy tudtam, az még üresen áll! – kiáltotta meglepve a lány. – Jaj, ne haragudjon, még be sem
mutatkoztam, Ildikó vagyok.
- Örülök, hogy megismertem – válaszolta a férfi mosolyogva –, engem Ferinek hívnak.
Ezek szerint többször is fogunk találkozni! Ennek örülök – folytatta mosolyogva. – Legalább lesz kitől tojást kölcsönkérni, ha összetöröm.
Felnevettek. Aztán nagyjából feltörölték a tojások okozta piszkot a földről. A férfi előzékenyen kitárta a lift ajtaját a lány előtt.
- Parancsoljon, hölgyem! – Ildikó belépett az ajtón, és beljebb ment a liftben, hogy a szűk helyiségbe a férfi is beférjen. Feri kissé nekinyomódott, ahogy beszállt nagy táskájával, majd benyomta a hatodikra szóló gombot. Az emeleten aztán elköszöntek egymástól.
Ildikó kinyitotta a bejárati ajtót. A férfira nézett, de az még mindig őt kísérte tekintetével.
- Maga nem megy be? – kérdezte, mert Feri nem vette elő a kulcsát.
- Ja, de…-szólt zavartan a férfi, és a zsebeit kezdte tapogatni.
- Akkor viszlát, Feri, remélem, nemsokára találkozunk – szólt Ildikó és belépett a lakásba.
- Te vagy az, kislányom? - hallotta nagynénje hangját a távolabbi szobából.
- Igen, Sári néni, szervusz! Tudod, mi történt? Megismerkedtem egy fantasztikus pasival! Azt hiszem, bele tudnék szeretni! Egy fejjel magasabb, mint én vagyok, csodaszép kék szemei vannak, és olyan …olyan…úriember! - Ildikó fülig pirult, érezte, ezek a szavak komikusan festenek szájából. – És pont ezen az emeleten lakik, Ferinek hívják, a bolond Révész néni lakását vette meg!
- De hát kislányom, az a lakás még mindig üresen áll! Én csak tudnám, ha eladták volna!
Míg a beszélgetés folyt, Ildikó egyre rémültebb arccal kotorászott a szatyrában.
„Az nem lehet, hogy nincs itt” gondolta, így csak fél füllel hallgatta, mit beszél az idős hölgy. Egy idő után Sári néninek is feltűnt, a cserfes lány milyen csöndben van. Újra kikiabált:
- Ildikó! Itt vagy még?
- Jaj, Sári néni, eltűnt a pénztárcám!
- Biztos vagy benne? Nem volt nálad ridikül?
- Nem! Biztosan emlékszem, hogy a táska aljára tettem, a tojások alá! És most nincs sehol, már mindent kipakoltam az asztalra! – Kétségbeesetten nézett maga elé. Mit is mondott a nagynénje? Hogy nem is lakik a szomszéd lakásban még senki? Jaj, ne! Hirtelen kapta magát, kiszáguldott a folyosóra és becsöngetett a lakásba. Egyszer, kétszer, háromszor. Dörömbölni kezdett. A harmadik szomszéd nyitott ajtót idegesen.
- Miért dörömböl, Ildikó? Hiszen tudja, hogy nem lakik ott már senki! – mondta mérgesen és bevágta az ajtaját, csak úgy döndült.

elhangzott a Hetedik Kreatív Íróműhelyében