Írta: Várkonyi Miklós
Közzétéve 6 hónapja
Megtekintések száma: 408
A kórkülönbség ideje
Bíztam: kősziklám kemény és szilárd,
az altalajba mélyen belenőve,
nincs hát veszély, hogy vágyaim iránt
mély vonzalommal tekintsek egy nőre.
De jaj, a szívet meg nem óvja gát,
a vérkeringés áthajtja a képet,
s a vén udvarló szégyelli magát:
korát tagadva mégis ringbe lépett.
Megtesz mindent, hogy semleges közönyt
színleljen, bár azt nem uralja, hogy
a színtehetség arra egyre fogy,
hogy mind kevésbé leplezze a tényt:
vonzalma nő, a gáton túl kiönt,
hulláma szállít elfoszló reményt.