Charles Bukowski: A válság
Írta: Bozóky Balázs
Közzétéve 7 hónapja
Megtekintések száma: 716
Charles Bukowski: a válság
túl sok
túl kevés
vagy túl késő
túl kövér
túl vékony
vagy túl rossz
nevetés vagy
könnyek
vagy makulátlan
érdektelenség
gyűlölködők
szerelmesek
hadseregek özönlenek a fájdalom utcáin
borosüvegeket himbálnak
szurkálóznak és szüzeket basznak
vagy egy öregember olcsó, csendes szobában
Marilyn Monroe fényképével.
sok öregember olcsó szobákban mindenféle
fotók nélkül
sok öregasszony rózsafüzért olvasva
inkább faszokat vernének
olyan hatalmas magány terpeszkedik ezen a világon
hogy láthatod az óramutató
lassú járásában.
olyan hatalmas magány terpeszkedik ezen a világon
hogy láthatod a villogó neon fényében
Vegasban, Baltimore-ban, Münchenben.
az emberek annyira fáradtak
annyira megkínzottak
hogy egy leárazott tonhalkonzerv
megvásárlása a szupermarketben
életük legnagyobb pillanata
a legnagyobb győzelem
nincs szükségünk új kormányokra
új forradalomra
nem kellenek új férfiak
új nők
nem kellenek új utak, módszerek
válások
vízágyak
jó kolumbiai
kokó
vizipipák
műfaszok
gumis szárú dugóhúzó
órák amik a dátumot is mutatják
az emberek nem jók egymáshoz
egyenként.
Marx legyen átkozott
a bűn nem bizonyos rendszerek következménye.
A Kereszténység legyen átkozott
a bűn nem Isten megölése.
az emberek egyszerűen nem jók egymáshoz.
félünk.
úgy gondoljuk, hogy a gyűlölet erőt
mutat kifelé.
azt hisszük New York a legcsodálatosabb
város Amerikában.
kevesebb ragyogásra van szükség
és kevesebb utasításra
kevesebb költő kell
kevesebb Bukowski
kevesebb Billy Graham
amire szükségünk van
az több sör
egy gépíró
több pinty
több zöldszemű ribanc aki nem zabálja fel úgy
a szívedet mint holmi vitamin pirulákat
megfeledkezünk az ember személyes tragédiájáról
fájdalom egy szobában
egyedül
csókolatlanul
érintetlenül
elvágva
egy növényt öntözve
telefon nélkül, amely különben
sem csöngene.
az emberek nem jók egymáshoz
az emberek nem jók egymáshoz
az emberek nem jók egymáshoz
és a gyöngyök csüngenek és a felhők homályosodnak
és a kutyák levizelik a rózsabokrokat
a gyilkos úgy fejezi le a gyermeket, mintha csak kihasított
volna egy darabot egy fagylaltdobozból
amíg az óceán hullámzik, mossa a partot, ki és be
oda és vissza
az értelmetlen Hold vonzásában.
és az emberek nem jók egymáshoz.
The Crunch by Charles Bukowski
too much
too little
or too late
too fat
too thin
or too bad
laughter or
tears
or immaculate
unconcern
haters
lovers
armies running through streets of pain
waving wine bottles
bayoneting and fucking everyone
or an old guy in a cheap quiet room
with a photograph of Marilyn Monroe.
there is a loneliness in this world so great
that you can see it in the slow movement of
a clock's hands.
there is a loneliness in this world so great
that you can see it in blinking neon
in Vegas, in Baltimore, in Munich.
people are tired
strafed by life
mutilated either by love or no
love.
we don't need new governments
new revolutions
we don't need new men
new women
we don't need new ways
we just need to care.
people are not good to each other
one on one.
people are just not good to each other.
we are afraid.
we think that hatred signifies
strength.
that punishment is
love.
what we need is less false education
what we need are fewer rules
fewer police
and more good teachers.
we forget the terror of one person
aching in one room
alone
unkissed
unspoken to
cut off
watering a plant alone
without a telephone that would never
ring anyway.
people are not good to each other
people are not good to each other
people are not good to each other
and the beads swing and the clouds obscure
and the dogs piss upon the roses
and the killer beheads the child like taking a bite
out of an ice cream cone
while the ocean comes in and goes out
in and out
in the thrall of a senseless moon.
and people are not good to each other.