ködfelhőkbe látók

Írta: Varga Árpád


Közzétéve 1 hónapja

Megtekintések száma: 371



ködfelhőkbe látók

becsülni kéne a poétákat
igazán megbecsülni
jelenben
jelekben
szavakban
törődésben
mert bennük lakik még az ember
belőlük horgadhat a múlt lágy
kincse
tánca
az álomba ringató érték
a történés gyönyöre s gyásza
lelkükben roskad még
annyiónk füstbe ment terve
vénájuk vonalazgat mosolyt
egy káoszgyár előtt
még álló domború tükörben

és nem félnótások
nem naplopók
nem meghasadt lelkek ők
hanem ha igaz becsűek
harmonikus harmonikások
nem útvesztők
inkább hidak
életrendezők
előre-jelzők

hisz a legtöbb titok az esőben rejlik
felhőkben fakadhat zápor oka
hiába időjós hiába esernyő
ezernyi ponton párálló földek fölött
hogy mikor csapódik cseppekké
a túl magasra szállt köd
csak a poéta tudja