ködfelhőkbe látók
Írta: Varga Árpád
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 256
ködfelhőkbe látók
becsülni kéne a poétákat
igazán megbecsülni
jelenben
jelekben
szavakban
törődésben
mert bennük lakik még az ember
belőlük horgadhat a múlt lágy
kincse
tánca
az álomba ringató érték
a történés gyönyöre s gyásza
lelkükben roskad még
annyiónk füstbe ment terve
vénájuk vonalazgat mosolyt
egy káoszgyár előtt
még álló domború tükörben
és nem félnótások
nem naplopók
nem meghasadt lelkek ők
hanem ha igaz becsűek
harmonikus harmonikások
nem útvesztők
inkább hidak
életrendezők
előre-jelzők
hisz a legtöbb titok az esőben rejlik
felhőkben fakadhat zápor oka
hiába időjós hiába esernyő
ezernyi ponton párálló földek fölött
hogy mikor csapódik cseppekké
a túl magasra szállt köd
csak a poéta tudja