Minden ismétli önmagát
Írta: Török Nándor
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 436
Minden ismétli önmagát
Tavaszra nyár, a nyárra ősz jön, üldözi egymást a nap, az éj,
s a periódusok tág léptéke szerint jégkorszakok is várhatók.
A tudás megszületetlen marad, mert anyja mindig elvetél.
A tegnapok keserűségét újra és újra felöklendezi
a sors recésfalu gyomra, hogy rágódjon rajta az elme,
míg tébolyba nem fordul. A déjà vu érzés nem szűnik soha.
Nosztalgikus húrokba tépve a visszhangos emlékezet tudja jól,
hogy a szívének oly kedves, karcos bakelitlemezt
már rég kihajíthatta volna, de mégis engedi ugrálni a tű alatt.
Közben a lélek kozmikus jajától felszakadnak a lüktető hegek,
s úgy tör fel a forró fájdalom, mint a nyugtalan mélység
lázadó gejzírje: váratlanul, de sejtetve a várt bekövetkezést.
Minden ismétli önmagát,
a múlt belegázol a mába, évezredeket öregszünk,
s mégis csecsemőként nézzük, ha végzetünk bekövetkezik.
A kutyáknál legalább a pavlovi reflex működik.
Ugyanabban a folyóban lépkedünk, s Hérakleitoszt hiába értem,
meztelen igazságát mégis vitatom, mert az újkor szennyes árja
mára már ihatatlanná tette az ókori tiszta forrásokat.
Az ember saját szavára szomjazik, és monológját úgy zúdítja
a világra, hogy hétköznapi drámájában mindig Ő legyen a főhős.
Betanult panaszkodása ünnepi dicsekvésnek is beillik.
Minden ismétli önmagát.
A tévé is. Kiszínezi a fekete-fehér sorozatokat,
a Columbót, a Dallast, a Rexet. Ismétlődnek a reklámok.
Ismétlődnek a viccek. Szeretnék újszülött lenni.
A történetet réges-rég megírták, s a homéroszi cselekmény
új formában éled újra. Szerelem dúl és háború,
csak a hősök neve változik. A vers tükröt tart önmaga elé.
Minden ismétli önmagát:
A napszakok ősi terv szerint. A tegnapi hír ma már netes történelem.
Káin szelleme mindenkiben ott kísért. A lélek sérülékenyebb, mint valaha.
A költő sem tud újat mondani. Én sem vagyok saját kivételem.