Vissza-élés

Írta: Pődör György


Közzétéve 1 hónapja

Megtekintések száma: 258



Vissza-élés

Este tízkor magamat félreteszem.
Kíváncsiságom takaréklángon,
asztalomon hagyom a lekozmált gondokat,
hogy könnyebben aludjak el,
visszajátszom az időt
csöndem kapcsológombjain.
Hátrafele kúszik a délután,
sétálni visz a kertbe vak kiskutyám,
a venyigéket kötegbe rakom,
s ásót tesz kezembe a szép idő
meg az alkalom.
Ebéd után szundít a megszokás,
tányér vár harangszóra.
Ez a délelőtt is hamar elment,
listát mutogat a fogadkozás,
a bakancs szorít, már bokám dagad,
kitartásra buzdít tea és kávé!
Mennyi munka legyen a máé:
rendet kell tenni a tél után,
nem szabad fogadni a tavaszt
rímekkel mélázva, bután,
hát húzzad meg magadban a ravaszt!
Elég az alvásból, kelj fel!
Elmét borotvál simára a reggel,
ott az üzenet a Napban:
- Ma újra holnap van

első közlés