Pődör György                        Torjay Valter festőművész, művészettörténész

"Háttal Beatricének"

András Adél:   Tiszta lappal

– Anyu, engedj be, kérlek! Tudom, hogy otthon vagy. Anyuu, hallasz?
– Menj el, Domi!
– Engedj be egy percre, beszéljünk. Megfagyok. Jól vagy, minden rendben?
– Semmi bajom. Azonnal menj el!

Banka Anna:    A bordó cipő

Emlékeim még kisiskolás koromra vezetnek vissza.
Egy Rottenbiller utcai, kétemeletes, gangos ház udvari lakásában laktunk. A ház falai szürkék, a gang aláácsolt, hogy le ne szakadjon. A szürkén kívül más színre nem nagyon emlékszem, hacsak a szőnyegporoló kopott barnaságát nem számítom. Nagyon megfelelt számomra ez az otthon. Egész délután ütögettem a piros-fehér pettyes labdát a falhoz, kántálva az „egyenlőre, kétkettőre, három hatra, hat kilencre” mondókát. Nem nagyon számított, hogy milyenek a ruháim, bár szerencsés voltam, mert azokat külföldi rokonok küldték csomagban. Cipőt azonban időnként kellett venni.

Mezei Attila:  Ribeccini

   Ferrata a ljubljanai táborban ismerte meg Ribechinit. Három egész napot sem voltak ott, ezalatt nem csináltak semmit, csak sorakoztak. Hol azért, hogy újra rögzítsék adataikat, hol egyszerűen az ételért. Egy orvos is megvizsgálta őket úgy, hogy ránézett a vigyázzban álló százakra, és legyintett egyet. A tiszteknek igazolniuk kellett, hogy valóban azok, ezúttal negyedszer. Fásultak voltak, elkeseredettek, otthon, saját hazájukban estek fogságba. Most pedig viszik őket valahova Ausztriába, vagy – ne adja isten – Magyarországra.

Polónyi Tamás: Jonah töke

Jonah egy kupac tök tetején ült, miközben az egykor szebb napokat látott szekerén zötyögött a Tumut felé vezető földúton. Pipája csaknem kialudt az egész éjszaka tartó kocsikázás során, de muszáj volt ébernek maradnia. Tudta, hogy a vadon mindig veszélyes, ma este pedig a telihold ezüstje óriási látótávolságot engedett számára. A csillagok szelleme ilyenkor nem csak őt segíti. Ezen a vidéken a fő problémát a kenguruk jelentették, akik nagyon szerették az édes takarmánytököt. Rettentően boldog volt, hogy a termés kétharmadát a szekéren tudhatta, mert már nagyon sajgott a hátsója a kissámlin eltöltött éjszakáktól. A karjába már szinte nyomot vágott a ’899-es Lee puska tusa. A vállát pedig teljesen kékre verte, mikor részegen lövöldözte az ugráló patkányokat.

Takács Zoltán : Beépítve és kibontva

  Amikor először megláttam, a család ünnepelt. Ünnepelt miattam, mert megérkeztem. Úgy, mint valami groteszk beavatáskor szoktak, hogy az én sorsom is ugyanúgy megpecsételődik, mint a többieké, hogy engem is besoroltak arra a bányaszolgálatra, amit ők már félig-meddig kijártak. Sosem értettem, miért ez a megmagyarázhatatlan őrült öröm, ha valaki ugyanarra az útra lép. Hát nem mindegy, hogy hány láb tapossa még a betont, ami nem is az övék, amin maguk is idegenként téblábolnak?
   Számomra sátáni kacagáshoz hasonlított az együvé tartozás eme erőszaktévő rituáléjának megnyilvánulása. 

Lajtos Nóra: A Hétszirmú végtelen c. kötete könyvbemutatója