Alkotói arckép az idő sodrában
Írta: Pődör György
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 344
Alkotói arckép az idő sodrában
Interjú Dr Murzsa András költővel
A negyedik évében járó Szemléző rovat igyekszik a művészeti és a tudományos élet széles skálájában tevékenykedő ismert és megismerésre érdemes embereket bemutatni. A visszajelzésekből látom, jó úton járunk. mert növekszik a Hetedik ismertsége, s többen- rendszeres olvasóvá vagy alkotótárssá válnak. A legújabb számban egy csöndes, szerény, de annál figyelemre méltóbb költőt szeretnék bemutatni, remélve, sikerül tagjaink sorába is beszervezni. Murzsa András verseit és munkásságát régóta ismerem, s követem nyomon. Finoman cizellált versei gyönyörűek, legyen szó szonettről, haikuról vagy más költői megoldásról.
Gondolatébresztő alkotásai a ma emberéhez szólnak, s érdemes olvasgatni azokat. Rövidre zárom életrajzát saját szavaival: „Író, újságíró, költő.1941. november 14-én született a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Papos községben. Általános iskoláit itt végezte, majd Hódmezővásárhelyen a Bethlen Gábor Gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítványt. Közgazdász (Dr) és szociológus diplomája van. Hosszú időn keresztül a sajtó területén dolgozott.
A Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat (A Tolna Megyei Népújság) igazgatója 1983-tól.1990-től Kiadóvezető a megyei lapnál (Tolnai Népújság)2001 végéig. Nyugdíjasként 2002-2012 végéig, tizenegy éven keresztül a Kiadó tanácsadójaként dolgozott ugyanott. A Szekszárdi Rotary Club tagja. Eddig nyolc verseskötete jelent meg. Publikált megyei lapokban (Békés, Somogy, Tolna). Felkérésre tudósítója volt az Új-Zélandi Magyar Szónak. Írása jelent meg a Forró Drót hazai szaklapban is. Ír a Tolnai Népújságba, a Rotary Magyarország országos kiadványba, a Rotary Magazinba is. Meghívást kapott a RÍM Kiadó 2015-ös országos, verses antológiába; Arcok és énekek című kiadványba. Versei tizenöt egyéb könyvben és kiadványban is helyet kaptak. Tagja a Magyar Újságírók Közösségének, A Magyar Nemzeti Írószövetségnek és a Dél-Alföldi Művészeti Körnek. Szekszárdon él és dolgozik.”
Azt hiszem, innét akár el is indítható az interjú.
1./ Igazodva a cikk címéhez, induljunk el a „teremtő idő” nyomában mi is a kérdésekkel. Most itt nem a nyolcadik köteted filozofikus idő-entitására gondolok, sokkal inkább arra, hogyan emlékezel hajdani ifjúságodra, az otthon sziluettjére, szüleidre és iskoláidra. Hogyan látod Önmagadat a „Múlt tükre” előtt?
Mozgalmas nagy családban éltünk. Heten voltunk testvérek, apámat a munka kötötte le – postás, kisbíró - majd az első tanácsválasztáson megválasztották a település tanácselnökének. Anyám törődött többet velünk. A hét gyermekből sorban hat fiú érkezett a családba, a hetedikkel teljesült apám álma, ő kislánynak született. Én a sorban az ötödik fiú voltam. Az irodalmat, olvasást részben anyám oltotta belém, szeretett olvasni, ha volt szabadideje. Könyvtári tag voltam. Fiatal tanító vezette a falu könyvtárát, hatott rám. Elsősorban az utazásokkal, útleírásokkal, történelemmel kapcsolatos írások, könyvek érdekeltek, sokat olvastam. Nyáron két hónapra behívták a tanítóbácsit katonának, ekkor hetedikes voltam, és rám bízta a falu könyvtárának a vezetését. Ma is büszke vagyok, hogy megtisztelt bizalmával, szép két hónap volt, sokat olvastam, ismerkedtem a könyvek világával, amely életemet ez idáig is kísérte. (Vers: Álmaimat is élem)
2./ Közgazdász (Dr) és szociológus diplomával rendelkezel. Milyen hatások befolyásolták választásodat, és melyiknek a hatása volt nagyobb pályádra?
Érettségi után első próbálkozásra nem kerültem egyetemre. Kihagyni nem akartam időt, a Pécsi Kesztyű Gyár kesztyűszabász tanulója lettem 1959-ben. A kesztyű gyár ösztöndíjasaként kerültem be a Közgazdaságtudományi Egyetemre (ma Corvinus Egyetem) és ott szereztem diplomát és 1974-ig a kesztyű gyárban különböző munkakörökben, majd közel kilenc évig a Dombóvári Kesztyű Gyárban vezető-helyettesi munkakörben fejeztem be a kesztyűs pályafutásomat.
Megismerkedtem az élet dolgaival, a dolgozók életével, gondjaival. A tapasztalatokat jól hasznosíthattam a következő évtizedben. 1983-ban a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat (a Tolna Megyei Népújság Kiadója is) irányításával bíztak meg. Itt kerültem szorosabb kapcsolatba nem csak az irodalommal, újságok és könyvek kiadásával, hanem az írással, az újságírással is. Közben politika szociológiából diplomát szereztem.
3./ Életutadat - ismerve önéletrajzodat- mindvégig az írás, az írott szó mágiája, szabadsága és bilincse jellemezte és ma is hat Rád. Mi volt az a Pillanat, amelyik elhívott téged az irodalom birodalmába? Mi vagy ki hatott Rád leginkább?
Sok minden hatott rám, de volt egy pillanat egy szomorú, de megható látvány, amikor édesanyám kórházba került. Az egyik látogatásom során egy bottal járó idős úr (többször találkoztunk már a folyosón) beteg feleségét szívócsövecske által itatta nagy-nagy türelemmel, szeretettel a kórházi ágyán. Amikor kijött, mellém ült, beszélgettünk. Elmesélte, már nagyon beteg a felesége és megitatta, önállóan nem tud inni. A csövecskébe egyszerre 20 milliliter teát szívott fel, majd így adagolta a folyadékot a felesége szájába. Ez a látvány ma is bennem él.
Az idős úr családjának engedélyével írtam meg történetet és jelent meg a megyei lap oldalán.
Ez a történet is inspirált további írásaim, verseim nagy többségére. Az emberi sorsokkal, történésekkel foglalkoznak, foglalkozik ma is a verseim többsége, kedvező és vegyes visszajelzésekkel.
4./ Sokáig felelősségteljes munkakörökben dolgoztál a lapkiadóknál. Emlékszem, hajdanán az újságírás (is) megbecsült szakma volt és íróiknak volt hatása a közösségekre. Az idő múlásával devalválódott a szakma, kiüresedtek a szerkesztőségek és mintha a tisztesség is odalenne. Ezt hogyan látod napjainkban?
Felelőségteljes munkakörben dolgoztam - a rendszerváltás idején ötven munkatársam dolgozott a kiadóban és a szerkesztőségben, felelős voltam értük. Felelős voltam, az akkori ötvenegy Újság és Lapkiadók Országos Egyesületében dolgozóként is, mint az egyesület országos elnöke. Sok befektetővel tárgyaltunk és állapodtak meg a kiadók - Szekszárdon mindenki maradt a munkahelyén. Nem volt könnyű eligazodni az elvárásokban, átállni, szemléletet változtatni, megfelelni.
5./ Az embereknek az első a legemlékezetesebb. Az első vers, az első kötet. Ez Nálad hogyan alakult? Mennyire befolyásolta további munkáidat? Hogyan fogadták az ismerősök és olvasóid első munkáidat? Avasd be a Hetedik olvasóit alkotói repertoárodba, köteteidbe röviden!
Az első kötetem megjelenése meglepetés volt számomra. Meglepetés a feleségem, gyermekeim részéről, tulajdonképpen titokban készült. A versírásban sok próbálkozásom volt, sokat írtam a fiókoknak és sokfélét. A tudtom nélkül a megtalált írásokból került a könyvbe, az általuk válogatott anyag, amely Hetven év - Első verseskötet címmel látott napvilágot - nagy örömömre 2011-ben.
6./ Mert emberek vagyunk címmel jelent meg 2019-ben a harmadik versesköteted, melynek tematizált anyagához prof. dr. Nagy Janka Teodóra írt ajánlót, s így fogalmazott akkor: ezek az írások „a férfi lét, a létezés férfi szemmel fontosnak tartott pillanatainak az írás különleges adottságaival megosztott lenyomatai”. Hogyan kell ezt értelmeznünk?
Talán a szemlélet, a meglátás az, amely vezeti a gondolataimat és talán a tollamat is. Mint szociológus, keresem a miérteket, a hogyan továbbot, melyek nem csak a megfelelés, a megértés felé inspirálnak, hanem ott van benne a javító szándék is. Nem elég meglátni dolgokat, nem elég leírni, megírni, mert akkor maradhat minden úgy, ahogy volt, vagy ahogy van. Éreztetni kell, hogy tehetünk is és én is részese vagyok annak, hogy az élet, lehetőség korrigáljon, jobb irányba vezessen.
7. Időben és könyvekben előbbre lépve, 2022-ben egy Szonettek címet viselő kötetet tettél le olvasóid karácsonyfája alá. melyet szonett koszorúval zártál. Miért éppen a szonett és a szonett koszorú (annak mesterszonettje) lett Ars Poeticád itt a kötetben?
Szeretem a szonetteket olvasni, mert valahol ott van benne a lélek, a mindennapi lét, a létezés öröme, a boldog kiteljesedést érzem, látom benne. Szonettet nem lehet szív és érzések nélkül írni, valami más is ott van bennem - kötődés ahhoz, amiről, akiről szól, akihez íródott, kötődés a női lélekhez, akik nemzedékről nemzedékre viszik tovább, adják át a szív érzéseit, az élet, a lét szépségét, szeretetét.
8./ Nagyon sok embert, főleg érzékeny alkotókat, tudósokat foglalkoztat a világ, ezen belül a bolygónk sorsa, a környezet változásai. A 2024-ben megjelent (hetedik) köteted Kiáltás az élhető Földért címet viseli. Az időszerűséget és a líraiságot hogyan sikerült megőrizni ebben a kötetben?
Mindig érdekeltek az összefüggések. A világ, a környezet, a benne élés, maga a lét a létezésünk a világban. A környezet megbecsülése, javítása vagy éppen a kirablása, kizsigerelése, de a tönkretétele is megjelenik az írásaimban. Már hosszú időszak az, amióta csak beszélnek a változtatásokért, közben eltűnnek erdőségek, kiszáradnak tavak, folyók, sivatagossá válnak területek, szűköl az ember élettere, szűkölnek a termőterületek.
Alig tíz év alatt, 2014 és 2024 között hétmilliárdról nyolcmilliárdra nőtt az emberiség lélekszáma - megindult a népvándorlás, az élhetőbb világrészek, országok felé. Ezek azok, amit látnom kell, szólni kell a pozitív változtatásokért, változásokért - ha még nem késtünk el. Több versem szól ezekről a kérdésekről, melyek felrázó, javító szándékkal fogalmazódnak meg írásaimban.
(Versek: Ne legyen félelem, Nem tudhattuk, Gondolatok négy sorban)
9./ Közel két évtized verseinek válogatása a Csillagszerelem kötet. Már a cím is figyelmet érdemel. Milyen szerepet szántál a kötetben a Paradicsom Almájának? Hogyan látod az élet, az idő. a sorsok és érzelmi kötődések összefüggéseit költői szemmel?
Ezek a versek elsősorban az érzésekről, az emberi érzések szépségéről, erejéről az emberi összetartozásról szólnak.
Mennyi szépség vesz körül bennünket, tudjuk-e éreztetni azt a bennünk lévő erőt, érzéseket, szépségét az életnek, melyek a két nem egymásra találását, együttélését a család, a családi élet szépségét és szentségét fogalmazzák meg és teszik élhető az életet, a létet.
(Versek: Hallgass a szívedre, Hazám veled élek, Gyökereink)
10./ Végezetül egy versed kínálja a záró kérdést. A pillanatot megélni,/tudom, hogy csak egyszer lehet,/- de a pillanat varázsa/szépíti meg az életet. (A pillanat csodája)
Nekem nagyon tetszik ez a négysoros, hisz benne az megélt életpillanatok prizmafényei visszarepítik a költőt és az olvasót az élet szép idősíkjaiba, s egy kicsit a jövőbe is. Hogyan született ez a vers?
Sok-sok kérdés vetődik fel bennem a mindennapok történései és megélése kapcsán. Vajon tudjuk - érezzük-e - a pillanat fontosságát, meglátjuk-e a pillanatokat ebben a nagy földi rohanásban, tudjuk-e élni, értékelni, hogy hogyan hatnak ránk, összekapcsolódhatnak-e és elkísérik-e az életünket. Egy gyermek születése, a szülőasszony verejtéke, a világra hozott gyermek felsírása,az új élet megszületése, a szerelem léte mind-mind olyan pillanat, amit, ha nem élünk meg vagy nem látjuk meg, sivárabbá tenné az életünket. Az a paradicsomi pillanat, amikor az Úr útjára bocsájtotta az első emberpárt, útmutatásokat is adott az emberiség számára; az élethez az összetartozáshoz, a léthez, és ahhoz is, hogy az ember lásson, küzdjön és boldoguljon, éljen és élvezze az életét. Lássa és élje meg az élet szépségeit, mert az élet sok-sok pillanatból tevődik össze.
A Hetedik olvasói nevében is köszönöm a tartalmas és lényegre törő válaszokat. Hosszú, felelősségtejes idő csiszolja gyönyörű gondolatokká, versekké az ember érzéseit. Nem könnyű mesterség a költészet, bár sokan gondolják másként ezt a kérdést. Az utolsó kérdésre adott válaszok tűpontosan kifejezik munkásságának lényegét. Az élet valóban sok-sok pillanatból tevődik össze, s a bennünk átcsorgó idő építi fel cseppkő-oszlopként gerincünket. tartásunkat örömből, fájdalomból kiválasztott érzésekkel. A költészet ennek a titkos lélekbarlangnak a lenyomata, melyet csak az igazi költők tudnak jól elénk tárni. Dr Murzsa András költészete ilyen. Szívvel ajánlom verseit olvasásra, s remélem, a Hetedik alkotógárdáját is erősíti a továbbiakban verseivel.
Pődör György
Murzsa András versei:
Ott, hol a homok égette a talpam,
ott, hol a víz is szegény volt a halban,
ott voltam én köztetek csak egy, csak egy,
a gondolatom talán elevenebb.
A felhők hátán is szálltak a vágyak,
messzebb látni és megfelelni vágytak.
Nem a világváltásnak gondját élve,
de hogy majd tehetek, azt is remélve.
Mennyi, mennyi gondolat és képzelet
irányította, vezette léptemet.
Telt az idő, hány év múlott azóta,
amit álmodtam, azt váltom valóra.
Sok van, amit még gyermekként álmodtam,
van, hogy ma is felvillannak álmomban.
2019. május
Szabolcsinak születtem
Szülőhelyem Papos község
Szabolcsban születtem, ott voltam gyermek -
Paposon nőttem fel majdnem embernek.
Életemből odaköt tizennégy év -
gyermek voltam, az az idő most is szép.
Mit ott tanultam, elkísért az úton.
Sokszor gondolkodom azon a múlton.
Ott tanultam én élni és dolgozni,
s tanultam az embereket tisztelni.
Ma is sokszor álmodom a falumról.
Az emberekről és a társaimról.
Azok az évek kísérték az utam -
mit megtettem, az nem volt könnyű futam.
Mennyi, mennyi emlék ma is odaköt.
Szép éveket éltem, sok szép örömöt,
az első szerelmet, mily boldog voltam -
én ma is sokszor rágondolok, Uram.
Szekszárd, 2023
Az élet súlya
"Mindenkinek megvan a maga
keresztje", nekem is.
Cipelem már rég -
mások meg cipeljék a magukét.
Azt nem kérem, hogy az enyémet
is vigyék, kik a magukét sem bírják,
de mért van az, hogy vannak, kik
a maguk keresztjét másokra rakják.
Mondják, ilyen az élet.
Vannak, kik rosszul vannak összerakva -
hiszik, hogy a keresztjük azért van,
hogy az a mások vállát nyomja.
2023. március - Népi bölcseletes idézettel
Érints meg...
Érints meg, kedvesem,
érintésedet várom.
Érints meg csendesen,
Te vagy minden álmom.
Érints meg, ha lehet,
az élet Veled szép.
Őrzök én egy képet,
Te vagy a legszebb kép.
Mosolyod, a szemed,
az mindig bennem él.
Megérintett lelked -
Téged áldjon az Ég.
Ha látod Őt, Uram,
vigyázz reá, kérlek.
Érintsd meg a lelkét -
érintse enyémet.
Szekszárd, 2019. január
Van ilyen...
Amikor az élet fonala
csak úgy megszakad,
s már hiába keresed,
nem találod magadat.
Már elmúlt a múlt,
már nincs dimenzió.
Mondják, hogy már Ő is
tovaszállt - vajon várta
a Mindenható.
Még emlékeznek rá,
de már a feledés is elindult.
Van, ki még elkíséri a sírhoz,
de a többség már nem mozdul.
2024
Az éltető víz
Az élhető Földért
Szomjas vagyok, a kezemben poharat tartok.
Csak egy mozdulat, és megnyitom a csapot.
Az éltető víz már folyik a poharamba -
jóízűen iszom a szomjamat oldva.
Nézem a poharat, ujjnyi maradt benne -
mondják, a víz a világ éltető eleme.
Nekem csak egy mozdulat, s a poharam tele -
de sajnos, nem mindenki élhet így vele.
Hányan és hányan hiába fogják a poharat,
nem nyithatják meg a képzeletbeli csapokat.
Vagy ha nyitnak, nem folyik, üresek a csapok -
sok milliónak a víz nem mindig adatott.
Szomjazik az emberek több száz milliója -
égető probléma a tiszta víz hiánya.
Hiánya betegségek és járványok kiváltója -
víz nélkül nő az aszályos területek nagysága.
Ha nem kap a föld vizet, pusztulnak a termések,
és egyre csökkennek a termőterületek.
A víz hiánya éhínség kiváltója lehet -
naponta láthatunk éhező embereket.
Nézem a poharamat, én kincset látok benne.
Ez a néhány korty életet is menthetne.
Vigyázzunk a vízre, víztől is függ az életünk -
mert nem mindegy, hogyan és meddig élhetünk.
Hazám, Veled élek
Vannak, kiket messze szólít az élet.
Van, kalandra hív az élet, a távol.
Az is igaz, hogy élni lehet bárhol -
Hazám, én nem tudnék élni nélküled.
Gondolatát is elvetem magamtól -
mit megéltek Őseim, idekötnek.
Nekem lelke is van a magyar földnek -
nem tudnék lemondani a Hazámról.
Tudom, hogy jól éljünk, tenni kell érte,
mert azon is múlik nemzetünk léte,
hogy gyarapítják, kik ideszülettek.
Hazánkban sok a kiváló koponya.
Tegyünk értük, hogy itt legyen otthona -
itt éljék boldogan az életüket.
2024. augusztus
Megélhető-e, ami elmaradt?
Múlik az idő, nem is vesszük észre.
Álljunk meg a társunk szemébe nézve.
Megállni, látni együtt, mit éltünk meg -
vajon mit kaptak, akik velünk éltek?
Nézz körül, lásd, a világ érted is van.
Ami benne van, megélted boldogan?
Akik veled, kik melletted is vannak -
hogy élnek veled, mit kaptak és adtak?
Együtt éltétek-e a múló időt?
Meglátták-e a rájuk váró jövőt?
Veled élhették-e a boldogságot -
és megélhették-e a vágyott álmot?
Mert azt is tudd, hogy bár az idő halad,
nem élheted meg azt, ami elmaradt.
2024
Kiáltás az életért...
Boldog az a család, hol vannak gyermekek,
Boldog, mert így élhetnek teljes életet.
Gazdag az ország, mely megújulni képes,
Ha születnek gyermekek, ha elég népes.
Fogy a magyar és a lakosság öregszik,
Fogy a nemzet, mert kevés gyermek születik.
Sok a fogantatás, hova lesz a gyermek?
Miért van az, hogy kevesen születnek meg?
Ne ölj, - mondja a hatodik parancsolat.
Ne ölj! Ne ölj - elkárhoztatod magadat.
Szüld meg a gyermeked, ne haljon meg a fény,
Szüld meg, mert boldogabb leszel, ha Ő is él.
Szüld meg, és ha nem bírod, add Őt örökbe,
Hogy a szeretetnek legyen örököse.
Sok-sok család van, ki gyermeket szeretne.
Mindent megtenne, hogy szülessen gyermeke.
Szüld meg Őt. Szüld meg. Ne dobd el. Ne légy gyilkos.
Adj esélyt neki, az országnak is fontos.
Adj esélyt, hisz Te is megöregszel egyszer,
S ha felnő, lehet, hogy Téged is Ő tart el.
Adj esélyt, hogy tovább vigye az életet,
Esélyt, hogy legyen jövője e nemzetnek.
2011. november – Magyarország lakossága 10 millió alá csökkent
Boldogító üzenet
Mielőtt elindultál, megsimogattad az arcomat.
A mozdulat, ahogy közelítettél, bennem maradt.
S az érzés, mikor kezed az arcomhoz ért,
Ott maradt, elkísérte az egész napomat.
Nem búcsúztál, csak üzentél vele.
Sugalltad, hogy milyen fontos vagyok.
Azt éreztem, ez a legszebb ajándék,
Amit én Tőled kaphatok.
Ahogy rám néztél, éreztem, hogy a
Lelkemet boldog melegség járja át.
Most is látom arcodnak azt a különös,
Szeretettel féltő mosolyát.
Csak egy mozdulat, egy boldog mosoly,
És féltő, szeretettel csillogó szemek.
Azt üzenték nekem kedvesem,
Jó veled, jó veled élni az életet.
2012. május
Gyökereink...
Ültess fát, fát ültess, hogy legyen gyökered,
hogy tudd, hogy honnan kaptad az életed.
Ha nem tudod mit hagyott rád apád, anyád
nem tudhatod, mit adott, mit hagyott rád a hazád.
Nem tudhatod, hogy a világnak ez a része,
az előtted élők sok-sok nemzedéke,
hogy védték, őrizték, gyarapították az országot,
hányszor hozták ámulatba a világot.
Ha nem tudod, hogy honnan jöttél és hova tartasz,
hogy gyermekeidnek az útra mi mindent is adhatsz,
ha nem ismered hazádat és nincs kötődésed,
ha nem tudod, hogy mi volt és mi az örökséged,
ha gyökerek nélküli világban éled az életed,
akkor itt a gyermekeid sem eresztenek gyökeret.
Ültess fát, légy Te a fa és legyen gyökered,
ehhez az is kell, hogy a hazádat is ismerjed;
a Hazát, mely összetartja ezt a nemzetet -
bárhol is élnek fiai, ez az ország jelenti a gyökeret.
A múltat, hol őseink éltek és ültettek sok sok fát,
s követőit is kik gyarapították, erősítették e hazát.
Hogy büszkén tekinthessünk múltunkra, az elődökre,
kik mindig gondoltak ránk, az utánuk jövőkre.
Gondolj rá, hogy az ország mivel lehet gazdagabb,
gondolj rá, mit teszel hozzá, mit adsz Te magad.
Mit kapnak a fiaid, mit adnak majd tovább;
ha ezt megérted nagy lehet a hazánk.
Ha megértetted, hogy ne mástól várd -
a Te dolgod is, hogy gyarapítsd és vigyázd a Hazát.
2012. május
Murzsa András megjelent kötetei:
Hetven év – első verseskötet (2011)
A pillanat szépsége (2018)
Mert emberek vagyunk (2019)
Csillagszerelem (2020)
Haiku, tanka, renga – Japán típusú versek (2021)
Szonettek (2022)
Kiáltás az élhető földért (2023)
Az idő sodrában (2024)