Audrey Schulman: Delfinház kritika – Meddig etikus hajszolni a kíváncsiságunkat?
Írta: Marton Virág
Közzétéve 2 napja
Megtekintések száma: 10
Audrey Schulman: Delfinház kritika – Meddig etikus hajszolni a kíváncsiságunkat?
Cora egy hallássérült, fiatal lány a húszas éveiben felmond a tampai munkaheylén – pincérnői állásból, hogy teljesen új életet kezdjen St. Thomas szigetén. Felejteni vágyik, valami kalandra, pezsdítőre, hogy szóljon valamiről az élete.
Ne feledjük, ez az ötvenes-hatvanas évekbeli USA környezete. Más világ, mint amiben jelenleg élünk, így mindenképpen nagykorúaknak ajánlom a könyvet, mert előfordulnak benne explicit szexuális tartalmak, főleg tudományos kontextusban értelmezve, ugyanakkor a szexuális zaklatás témájára is kitér az írónő, noha a fő téma az állatkísérletek köré épül.
Cora állásajánlatot kap Blum doktortól, aki csimpánzok agykutatásával kezdte ütős karrierjét a tudományos körökben, viszont, mint kiderül, hamar ráun egy témára, ha az nagyon felkapottá válik, akkor is, ha ő hozta azt a bizonyos áttörő sikert. Így kerültek képbe a delfinek viselkedés-kutatási kísérletei, az agyuk vizsgálatával.
Cora azzal kelti fel a férfi érdeklődését, hogy bemerészkedik a vízbe az állatok közé, és ez a bátorság, amit a nő feléjük mutat, kalandot kínál – mindkettejüknek.
Jegyzetelésre kérik fel, mint valami asszisztens-féle, Cora pedig megpróbál eleget tenni a feladatnak, noha nem igazán tudja eleinte, iskolázatlanságából és a témában való laikusságából fakadóan, hogy mit is szeretnének pontosan tudni ezek a férfiak – Blum, Tibbet, Eh.
Éppen ezért Cora jegyzetei sokkal inkább anekdotikus jellegűek (Tibbets megfogalmazása szerint), semmint tudományosan értékelhető adathalmazok, de Blum pont emiatt a történeti jellege miatt arra bíztatja, hogy folytassa csak tovább ezt a módszert a megszokottak helyett. A tudományos világban a nők kevés helyet kapnak, még napjainkban is, tetszik, vagy sem, ez a szomorú igazság, és Cora története, ahogyan az őt körülvevő férfiak bánnak vele: fölényeskedés, lenézés, az sajnos nem áll távol napjaink tendenciájában sem.
Annyira mainak érződik, nem csoda, hiszen a legtöbb ember- és állatjogi mozgalom alig néhány évtizedes múltra tekint vissza csupán.
Megdöbbentő élmény volt szembesülni vele, hogy azok a férfiak mennyire tárgyként tekintettek Corára, mindenféle bűntudat, szégyenérzet nélkül próbálják a történet során levadászni őt. Cora hallássérültsége is olyasmi, ami a mai társadalmunkban még mindig egy stigma. Mint nagyothalló személy, magam is erősen érintett vagyok a témában, gyakran tapasztalom, hogy mennyire feszültek körülöttem az emberek, ha ezt a tényt felfedezik bennem, vagy én magam mondom el, hogy ne érjen meglepetésként senkit. Csillapodjon mindenki, nem kell feszengeni, a fogyatékkal élő ember is csupán ennyi: ember, mint mindenki más. Kevesebb nehézséggel küzdenénk, ha a félelem helyett az édreklődésnek adnánk nagyobb teret.
A delfinek elnevezése szintén egy kulcsmementó, fordulat: a férfiak tiltakoznak az ellen, hogy Cora közelebb kerüljön a kísérletek „tárgyaihoz”, ők vad delfineket akarnak. Blum, viszont a konfliktusba beleáll, és mivel vonzódik Corához, hamarabb hajlik rá, hogy a nő tegyen, amit jónak lát. Elfogadja, megfontolja a javaslatait – és bár gondolhatnánk, hogy ez milyen kedves gesztus, pedig inkább csak nyilvánvaló szexizmus, amit kihasznál a saját érdekeihez. Több pénz, szponzoráció a sikerhajszoláshoz.
A spoilermentesség kedvéért a részletekbe most ennél mélyebben nem mennék bele, de akit érdekel, és szereti a határait feszegetni, annak kellő óvatossággal, de bátran ajánlom, hogy nézzünk szembe együtt ezekkel a kérdésekkel, és ha bár maga a történet fikció, valós eseteken alapszik, a könyv végén az írónő be is mutatja a kutatása anyagait, amelyekből inspirálódott.
Számomra ez egy plusz pont, amikor valaki ennyire alapos egy ilyen mély témákat felölelő kötet esetében.
Jelenlegi ismereteim alapján a személyes álláspontom, hogy elítlem az állatkísérleteket és a vadon élő állatok ilyen célú befogását, kétségeim vannak az állatkertek létjogosultságát illetően, ugyanakkor egyértelműen a vegán életmód mellett sem tudok teljesen elköteleződni. Tegyük meg azt a szívességet egymás iránt, hogy hagyjuk, az egyén maga bontakozzon ki, és tapasztalatai alapján találja meg a számára legoptimálisabb döntést.
Továbbá, a szerző is kiemelten hangsúlyozza, hogy a történet kitalált, a szereplői nem valósak, de maga a könyv valós eseményeken alapszik.
Az általam fellelt kötetet megtalálhatja a kedves olvasó a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, Budapesten, a Központi könyvtárfiókban, Magyarországon a Park Könyvkiadó forgalmazza. Nagy Nikoletta fordította, az eredeti könyvcím: The Dolphin House (Europa Editions, London), 2022-es kiadása alapján.
Választásom azért esett most egy fordításra, mert sokszor a könyveken dolgozó háttérmunkálatok kevés hangot kapnak, én pedig nagyon elégedett vagyok a hölgy munkásságával. Komáromi Rudolf után ő lett az egyik kedvenc hazai fordítóm.
Ajánlott korosztály: 20+
Figyelmeztetések: explicit tartalmak, állatkísérletek, megosztó társadalmi kérdések mélyebb kifejtése, a történet az olvasóra bízza az álláspont foglalást
Javaslat: Aki tud angolul, annak a forrásfüggelékben fellelhető anyagoknak is érdemes utána nézni, különösképpen, ha hasonló területek iránt érdeklődik, érintett ezen tudományos területeken.