Írta: Antal Attila
Közzétéve 3 napja
Megtekintések száma: 11
Maradék őstáj
Szárnyaikat emelgetik a gémek
hónuk alá ölelik a Napot
majd suhogva vágnak a bodros égnek
utánuk zöld cirregés imbolyog
Vetkezi pára-csipkés ruháját a
rekettyefűz Ma nem házasodik
Türemkedik föl felhő-hasakká a
harmat Visszatérésről álmodik
Saskarom sarló-árnya leng a vízre
Vízicsibéket bújtat rezge nád
Vonzza szemed alkalmi csapás íve
Ki jön szembe? Íjfeszítő nomád?
Pákász? Vadászó uracs?... Bozsog csácsog
az átíratlan táj: ősotthonod
Felejteti korod s kivagyiságod
Tenyésző heve még meddig lobog?