Akkor
Írta: Urbán Dániel
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 36
Akkor
Az apu régen mindig azt mondta, hogy én vagyok a legeslegszebb kislány az egész világon, és hogy az anyura hasonlítok, és ő is a legszebb. Az anyu pedig ilyenkor mosolygott és puszit adott nekem, meg az apunak is.
Meg este is mindig bejöttek hozzám, hogy jóéjszakát kívánjanak, mert már nagylány vagyok, és nem velük alszom, hanem egyedül, és a lámpa sem marad égve a folyosón, mert már nem félek a sötétben, és az anya is csak két mesét olvas el. Csak akkor megyek fel az ő szobájukba, ha nem tudok aludni, és kettőjük közé fekszem, és az apu átölel, az anyu pedig puszit ad a homlokomra.
Az ajtójuk is mindig nyitva volt, csak akkor hajtották be, amikor az apu sokáig nézte az anyut, és mosolygott, anyu meg kuncogott, és ilyenkor felnőtt dolgokról beszéltek, amit én nem értettem, mert azért még kicsi vagyok, és ezért mentek fel. De akkor is résnyire nyitva maradt az ajtó. Az anyu azt mondta, hogy csak akkor gyere be, ha nagy baj van.
Egyszer felmentek, és én meg lent játszottam, és véletlenül leejtettem az egyik vázát, akkor nagyon megharagudtak rám, mert teljesen eltört és nem lehetett megragasztani. Amikor haragszanak, bocsánatot kérek, és akkor már nem dühösek, hanem az apu barackot nyom a fejemre és megölel, az anyu pedig puszit ad és néha édességet is, mert nem rossz vagyok, hanem csak oda kellene figyelnem, és akkor nem történne ilyen.
Az apu mindig sokat dolgozik, meg hétvégén is, és az anyuval ilyenkor csak ketten vagyunk otthon, de nem játszik velem, hanem dolgozik, én pedig mesét nézek a tévében, vagy rajzolok, mert nagyon jó színeseim vannak, és mindig kapok új filceket is. Az apu meg csak későn jön haza, és olyankor megnézi a rajzaimat, és nagyon megdicsér, mert nagyon ügyesen rajzolok és szépen. Ilyenkor nagyon fáradt, és az anyu is fáradt és szomorú, mert az apu fáradt és nem tud anyuval játszani, és velem se, ezért mesét nézünk a tévében, néha pedig filmet is.
Akkor az apu nem volt otthon, csak én meg az anyu, és csöngettek. Az anyuhoz jött az a bácsi, és a konyhában ültek és kávéztak, meg sokat nevettek, én pedig rajzoltam, és a bácsi mondta, hogy nagyon szépen rajzolok, meg ügyes is vagyok, és olyan szép vagyok, mint az anyu. Akkor a bácsi sokáig nézte az anyut, meg kuncogtak is, és nem voltak fáradtak, és felmentek az anyuék szobájába, nekem pedig elindítottak egy mesét. De én aztán felmentem, mert nem volt jó a mese, és akkor az ajtó csukva volt, ezért mégis néztem a mesét. Az apu pedig megérkezett és megölelt, aztán kérdezte, hogy hol az anyu, én meg mondtam, hogy egy bácsival fent, meg hogy nekem a mesét kell néznem, pedig nem is szeretném. Az apu mondta, hogy menjek be a szobámba, és hogy ne is jöjjek ki, amíg nem szól.
Egy csomó időt vártam, pedig kint üvöltözés volt, és az anyu sírt, de nem mertem kimenni, mert féltem, hanem csak este, mert nagyon kellett pisilnem. De az apuék akkor már nem voltak ott, pedig nem is jöttek be mesét mondani.
Aztán pedig kérdeztem, hogy ki volt az a bácsi akkor, az apu pedig ideges lett, és üvöltözött, meg csapkodott, hogy nem volt semmilyen bácsi, nem is volt akkor, és hogy nem történt semmisem, hanem maradjak csendben, és egyébként is rendetlenség van a szobámban, meg az egész házban, az anyu pedig nagyon sírt.
És azóta az apu nem mosolyog, és nem mondja, hogy én vagyok a legeslegszebb kislány az egész világon, az anyu is csak mindig sír, és nem nézik egymást sok ideig, és nem beszélnek, és én nem tudom, hogy milyen bajt csináltam, hogy az apu nem ad barackot a fejemre, és az anyu nem puszil meg. Hanem csak azt tudom, mert az anyu mondta, hogy bizonyos dolgokról már nem beszélünk. Az ajtójukat is mindig becsukják, én pedig néha, mikor mégis félek egy kicsit egyedül, nem tudok bemenni hozzájuk.