Verebi Éva

Pál Lászlóné vagyok, 1956 szeptember 6-án születtem, verseim Verebi Éva, születésemkor kapott nevem alatt írom.


Szerettem a verseket, sokat szavaltam, felnőttként is, de nem próbáltam meg magam is írni. Aztán az első, mint a hegyből zúduló folyó, 2012 őszén megérkezett Olthatatlan címmel. Semmi előjel, egy délelőtt, erős érzelmi töltettel papírra került.


Mit mutathattam meg végre akkor, mit mutatott meg ez az első vers belőlem? Aki megérti, mindenkinek ugyanazt. A fősodor bennem ma sem változott.
A vers kitárulkozás, ha merjük vállalni önmagunk, ha ezt az önmagunkat valamire valónak tartjuk, ha nyitottak vagyunk, ha próbálunk függetlenedni minden szél forgatta izmus és eszmeáramlattól, ha egyéniségek tudunk maradni.


Amatőrként minden művészet vonz, vonzott. Szakaszosan érkeztek, ahogy az egyik csendesedett, helyet kapott a másik – zene, festészet, szobrászat, - túlélni árván, élni fiatal özvegyen, egyedül, társsal, gyermeket nevelni, munkában örömet lelni, - mind művészet, és mind benne van a verseimben, mint amatőr gondolatfaragó, mert már engedelmeskednek a szavak, szeretnek, és én viszont szeretem őket.


Ki a költő?
A szegletkövek lassan kopnak, de szót kérnek, és szót is emelnek, és még mindig ők vezetnek, és nyújtanak segítő kezet az eligazodásban. A költészet, ma pontosan olyan, mint jelenkori, emberi lelkivilágunk. Mondhatni, annak papírra vetült manifesztuma, mely megpróbál, néha kritika nélkül alkalmazkodni önmaga és a környezete változásaihoz, romlásaihoz és felemelkedéseihez.
Ha azonban egy vers élményt ad, számomra értéket közvetít, elfogadom, magaménak érzem, és értékelem, hogy megosztotta velem az alkotó, és minden nappal
(…)
Új betűvetésre járok…
Próbálom másik szemmel,
talán majd jobban látok,
tanulok illeszteni, valami jót,
talán Téged összerakni,
valamihez, valakihez,
például magammal,
mert nem akarom,
hogy csak úgy legyek.

Kell minden napra,
kitudja, valami,
hogy megmaradjak,
hogy a csak ennyibe
ne haljak bele,
hogy ne higgyem,
de tudjam is, hogy
–Lenni -
mégiscsak a Minden,
és Érdemes lehet.
(Rossz idők)


Axióma
Axióma

Szerző: Verebi Éva

Kategóriák:
Versek

Közzétéve 2 éve

Beszoktatás
Beszoktatás

Szerző: Verebi Éva

Kategóriák:
Versek

Közzétéve 2 éve

Mortis memoriam
Mortis memoriam

Szerző: Verebi Éva

Kategóriák:
Versek

Közzétéve 2 éve

Apám és a vihar
Apám és a vihar

Szerző: Verebi Éva

Kategóriák:
Versek

Közzétéve 2 éve

Az ismeretlen
Az ismeretlen

Szerző: Verebi Éva

Kategóriák:
Versek

Közzétéve 2 éve

Mégis
Mégis

Szerző: Verebi Éva

Kategóriák:
Versek

Közzétéve 2 éve

Üzenet
Üzenet

Szerző: Verebi Éva

Kategóriák:
Versek

Közzétéve 2 éve

Illúziók
Illúziók

Szerző: Verebi Éva

Kategóriák:
Versek

Közzétéve 2 éve

Kiterítve
Kiterítve

Szerző: Verebi Éva

Kategóriák:
Versek

Közzétéve 2 éve

Preludium és fúga
Preludium és fúga

Szerző: Verebi Éva

Kategóriák:
Versek

Közzétéve 2 éve