Írta: Verebi Éva
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 463
no go zanzák
szétfújt szél
fagyasztott éjjeli
őrjárat
vacogó álmok
szövik a porlepte
padlást
nincs hely
lepihenni a nappali
nyűgnek
nem kopik
a szenny meghasadt
gondolatról
s kihallik a jaj
füstös kémények
torkán
fölverve
sorra a még
szunnyadókat
repülni
vágyók hátra-
arca
szárnyat
vet tűzre
a téboly
fülledten
fonnyad rommá
a földlakó
meddő
utódnak szenved
a méhe
pedig csak
karnyújtásra tőle
rozsdáll
bádogos
hangot pumpál
a szíve
s az istenes ének
türelmi
zónákba
szorul