Emlékül
Írta: Verebi Éva
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 384
Emlékül
a városi kövek nem szólnak
ezek még nem voltak amikor
csenevész éveim másikat
tapostak lehajtott fejjel
szótlan fojtva mellkasomba
az értetlen érzésben csorgó
haragot és szégyen dühét
és nem mondott senki
semmit nekem hogy miért -
pedig az Országom szívét
mentem akkor először látni
azon a májusi napon s e helyett
az iskolabuszom s kivágott
orrú kinőtt szandálom
szégyenkezett a ragacsos
szenny alatt mit idegen nyelv
egy suhanc köpött rá
otthonomra és az otromba
vigyorban én tudatlan
még nem ismerhettem föl
azt az ártatlan számhalmazt ott
tizennégyharmincnyolchatvannyolc
és b-dekrétum utódait csak
kihúzták alólam elszúrták
azt a szépnek ígérkező
májusi napot a várban
a téren s a bástyafalára
hiába álltam akkor még
nem volt kanavász ingem
se bátorságom kiáll’tani
első közlés