A Jászol melege velünk
Írta: Verebi Éva
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 411
A Jászol melege velünk
Itt ül rajtunk, mint régi őszök,
kertek alatt lábnyoma sírás,
és csupa elmúlás a teste,
fagy közeli már az állapot,
és a vihar hóval közelít
a bezárt emberi tanyákhoz.
Hol hiába borszagú, piros
orrú, a csúszós pincejárat,
szédelgő ajtaját szél veri,
már nem esik jól semmi neki,
tóduló hideg nem melegít,
se a forralt bor, sem a komám
jó reggeltje, s fáradt az üres
padsorok didergő imája.
Alig, alig a remény város,
a falu még pislákol kicsit...,
csak a gyémántos gyermekarcok,
kik kacagnak portékás sarkon.
első közlés