Angyalhiány
Írta: Verebi Éva
Közzétéve 2 éve
Megtekintések száma: 328
Angyalhiány
Sánta kerubok, megkopott szeráfok,
már sem isten sem legfensőbb angyalok,
mit őriztek, zsákmányszerzők fosztottan
sötétség és joga vesztett koromban?
Paradicsom, szűz: fanyar és halovány,
fán kevés a gyümölcs és a csalogány,
frigyláda abortált, mérgekkel tele,
s cefrében fürdenek, s szédülnek heten.
Asszony hurcolta, fájó ezred évek
raknak szerelmet, a szív madár fészke,
de mennyi teher jut minden utódra!,
ha más sörényt tép, s bikát dönt futóval.
Szárnyat olvaszt a Dante-i sötétség,
és emberarcon sebhely a kevélység,
csak az anyák, ők mégis, egyre szülnek,
mennynek, pokolnak, s mindent megkerülnek.
első közlés