Kiskanizsán élek, két csodálatos gyermek édesanyja vagyok. Pedagógusként dolgozom, és abban a szerencsében van részem, hogy a munkámat a hivatásomnak tekinthetem, nagyon szeretek tanítani és (emberré) nevelni.
Kamaszkorom óta írok, de sokáig csak a családom olvashatta el a papírra vetett soraimat. Néhány éve kezdtem el publikálni, ez idő alatt több országos pályázaton lettem dobogós, írásaim több mint húsz antológiában jelentek meg.
Eddig napvilágot látott könyveim:
A fegyver neve: ember (novelláskötet, 2018)
Porhüvely (kisregény, 2019)
Gyászmunka (kisregény, 2020)
Tetőről talpra (életrajzi-motivációs könyv, 2020)
Az írás nekem szabadság, mentsvár és terápia. A versekben a legmélyebb érzéseimet próbálom szavak formájában a papírra vetni. Novellák és regények írása közben pedig eufórikus és kimondhatatlanul különös érzés, amikor más ember bőrébe bújva létezhetek, akár csak néhány óra erejéig is. És ha ezt az érzést átadhatom másoknak is, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik –, megsokszorozódik.