A Három kívánság
Írta: Nagy Gábor
Közzétéve 8 hónapja
Megtekintések száma: 186
A Három kívánság.
A kis aranyhal sebesen cikázott a vízben, de a nagy ragadozó hal folyamatosan nyomában volt. végül a kis hal sarokba szorult. Egy a fenékre süllyedt fa az útját állta és már nem volt idő a felszínre emelkedni. Bevetette utolsó fegyverét hatalmas áramütéssel megsütötte a támadót. Ez viselkedés nem éppen aranyhalra vallott, mert ő valójában nem volt se gerinces, se hüllő se emlős, hanem fiatal alakváltó a Durra mocsaras, ködös világából, aki nagy öreget kísérte hosszú diplomáciai útján. Az idős alakváltó közel állt a sarjadzáshoz és az utódai az általa megszerzett tudást és tapasztalatot, majd magukkal viszik a Durra felszíne alá, ahol egy szuper organizmus lakozott keresztül kasul, átszőve a bolygó testét. Az alakváltók, mint ősatyát tisztelték, és információval táplálták, hogy egy nap öntudatra ébredjen és egyesüljön gyermekivel.
A Föld volt a következő megálló. A nagy öreg mindenkit elzavart a hajóról, hogy tapasztalatokat szerezzenek. A többiek elvegyültek az emberek között, ő inkább a folyó mélyét derítette fel. Lenyűgözte az élővilág, és itt követte el első a hibát. Többször váltott alakot, mint amennyire fiatal teste képes, így ragadt meg a tetszetős, de használhatatlan, aranyhal formában. Kifáradva és fájó testtel lebegett a sekély vízben melegítve magát az átszűrődő napfényben. Pikkelyeiben speciális baktériumok cukrot, azaz energiát állítottak számára. Ez azonban önmagában nem volt elég. Fehérjedús táplálékra is szüksége volt. Kutatni kezdett a homokban hátha talál puhatestűeket. Több órányi táplálkozás után, már rendelkezett némi energiával. Ekkor valami a vízbe hullott a közelében. Egy fémből készült tárgy, amit meghajlítottak és egy zsinóron lógott. Horog. Primitív eszköz, amit az Emberek a halászathoz használtak. A végén egy lárva tekergődzött. A fiatal alakváltó ekkor követte el a második hibát. Ahogy csalit tanulmányozta utat törtek benne az aranyhal ösztönei. Még abban a korban volt, hogy fizikai kontaktust kellett létesítenie az lemásolandó élőlénnyel és átvette annak primitív érzéseit. Az ösztönök kényszerítették arra, hogy ráharapjon a csalira. A horog rövid ideig fájdalmat okozott neki, amíg le nem kapcsolta fájdalom-érzetét. Azonban gyengesége miatt így sem tudott szabadulni. Ahogy kiemelték a vízből belső tudástárához nyúlt.
A férfi részegen végig dülöngélt a folyóparton, hogy felkeresse kedvenc horgászhelyét. Ma megint halat fog enni. Utálta, de az éhség nagyobb úr volt ennél. A halászat közben egyfolytában ivott és zsörtölődött. Átkozta magát, mert még a lakókocsiját is feltette arra a rohadt két párra a kezében, míg annak a fickónak, aki addig csak blöffölt, flösse volt. A kocsi múzeumi darab volt ugyan, de volt benne ágy, tévé, zuhanyzó és egy napkohós sütő szett is. Ami pedig megmaradt, csak egy ócska sátor és a pecabot volt. Itt tengette az életét a folyó parton egyfolytában piálva, mert az italkészletét is megmentette. Már abból sem maradt sok. A hét végéig ép csak kifog tartani. Vagy megint beül valahova kártyázni vagy feltör néhány régi járművet. Egy biztos: nem használhatja a csurig feltöltött kreditkártyáit. Elég egyetlen ilyen hiba, és tíz évig üdülhet a börtön világon. Ez eszébe jutatta azokat a kellemetlen emlékeket. A Narídia háború végén ő, a Humán Hajnal nacionalista félkatonai szervezet magas rangú tisztje, részt vett a kormány oldalán egy bolygó felszabadításában. Győztek, de a támogatóik késlekedtek a zsold megfizetésével. Akkor hozta meg a hibás döntést. Embereivel kifosztott néhány templomot, mire a helyiek ellenük fordultak. Alig sikerült elmenekülnie onnan, de a vérdíj a fején maradt, és a Terrai kormány szabad kezet adott a sértett bolygó fejvadászainak. Értesülései szerint már csak egy maroknyian maradtak. Megrázta a fejét. A baromi rossz helyett csak kisebbikre fog gondolni. A halvacsorára. Rögtön hányingere támadt a gondolattól, de eldöntötte, hogy róka koma társbérlőt fog kapni ponty úr személyében. S meg is jött az első. Kiemelte a horgot a vízből, de látványtól majdnemdührohamot kapott. Az úr kétszeresen is kitolt vele. Csak egy rohadt arany hal... Savanyú képpel nézte a ficánkoló dögöt, ami csak legfeljebb csak csalinak volt jó. Felkészült a nagy dobásra, amikor is hal sipítva felkiáltott.
- A picsába! –a férfi ordítva eldobta a botot, és hanyatt esett. Lassan feltápászkodott, és közelebbről szemügyre vette a „káromkodó” halat. Az kétségbe esetten vergődött, s folyamatosan szitkozódott, lekörözve a részeg matrózokat is. Ez egy vásárban vicces látványosság lett volna, de a férfi jelen pillanatban csak arra tudott gondolni, hogy a fejével vagy az olcsó piával van a baj. Kezébe vette a furcsa állatot, és fény gyúlt odabent
- Te vagy mesebeli aranyhal ugyi? – kérdezte. – A hal fenézett rá.
Az alak váltó végre rátalált a keresett szóra, és hangosan ki is mondta mire foglyul ejtője hanyatt esett. Az alakváltó a kövekre zuhant. Nem érzett fájdalmat csak tehetetlen dühöt. Irracionálisan viselkedett. Felidézte az általa ismert összes emberi káromkodást, és kimondta mindet. Arra számított, hogy ettől megnyugszik valamelyest, de csak egyre dühösebb lett. Mire megálljt tudott parancsolni magának már a férfi tenyerében volt.
- Te vagy a mesebeli aranyhal ugyi?- kérdezte az. –Az alakváltó hallgatott, hogy az információk áramlani kezdtek odabent. „Mesebeli aranyhal. Emberi mese. Szerzője azonosíthatatlan.” Miért hiszi ezt róla az ember. Finoman letapogatta a másik elméjét. A férfi tudata zavaros volt az alkoholtól, ez számára kiutat jelentett. Játszania kellett. Az túlélés játékát. A biztonság kedvéért pikkelyein keresztül bódító anyagot jutatott a férfi testébe.
- Én vagyok a mesebeli aranyhal és teljesítem három kívánságodat. Jól gondold, meg mit kívánsz ám!
A férfi már éppen elakarta a dobni a hirtelen megkukult halat, de hirtelen jövő extázis megbénította és hal felkínált neki három kívánságot. Vajon mi legyen az? Pénz? Körözés-mentesség? Nem tudott választani. Amint elakart képzelni egy dolgot beugrott másik kettő.
Az alakváltó kezdett nyugtalan lenni. Túlságosan is elkábított a férfit. Vagy döntésképtelen lesz vagy lehetetlen fog kérni. Ezúttal mélyebbre ment. Tudnia kellet,, hogy mi motiválja vagy mi motiválta annak idején. Meg is találta, amit keresett.
A férfi még mindig gondolkodott, amikor is a varázs hal újra megszólalt.
- Nem akarod megdugni Emma Cursont?
- Hogyan?
- Mondom, nem akarod meg dugni Emma Cursont? – A férfi a név hallatán visszautazott a múltba. Egy évfolyamra járt azzal a dögös bigével. Mit nem adott volna, egy vele töltött éjszakért! Ahányszor rá gondolt, jobb keze önmagától mozgásba lendült.
- Igen! –felelte buján. Az aranyhal a levegőbe pattant, és röptében változott át. A férfi eltátotta a száját s arra gondolt, hogy van e nála óvszer. Megrántott a vállát. Jó lesz így is.
Az aktus sokáig tartott. A férfi kéjmámorban úszott, míg az alakváltó olyan jól színelt, hogy akár felnőtt filmekben is szerepelhetett volna. Számára az egész semmit se jelentett. Népe sarjadzással szaporodott, és csak azért kezdtek szexuális kapcsolatot más fajú lényekkel, hogy megszerezzék egyes genetikai tulajdonságaikat. Ő is ezt csinálta. Mintákat gyűjtött, amivel tovább gazdagítja népe sokszínűségét. Na meg kihátrált egy számára veszélyes szituációból. A végén a férfi kiterült, mint egy rongybaba. Ez volt az pont ahol alakváltó sarkon fordulhatott volna, de az egyik belső regula megbénította testét. „A játék közben, csalhatsz, manipulálhatsz, de meg kell adnod az ellenfélnek a lehetőséget, hogy ő is ilyen trükköket alkalmazhasson ellened.” Az alakváltó visszaváltozott aranyhallá. Izgatottan várta a férfi következő lépését. Vajon képes lesz anélkül teljesíteni, hogy megint manipulálja a másikat? Vajon ez lesz határvonal a bukás egy újabb győzelem között?
- Mondd a második kívánságot! – ekkor valami olyas mi történt, amire az alakváltó nem is számított. A férfi elfordult és sírni kezdett. Hogy ő szeretne kibékülni bátyjával. Kénytelen volt újra belenézni a férfi elméjébe. Odabent egy zavart hímnemű embert látott, aki sikertelenségért mindig másokat hibáztatott, azonban bátyja iránti érzelmek valósak voltak. Az alakváltó tudta, hogy mi kell tennie. Az ő népe volt talán egyetlen galaxisban, amely leszámolt az egymás közötti belső harcokkal és szoros egységet alkotott. Számukra elképzelhetetlen volt magány vagy a közösségtől való elzárkózás. Ezta filozófiát mind eddig nem sikerült idegen fajoknak átadniuk, de ő legalább segíthet egyetlen emberen. Megragadta férfit majd elkábította, miközben átvette az alakját, és a testévére vonatkozó emlékeit. Kifog békülni vele a másik nevében.
George körbe járta az öreg iskolát. Hiába vizsgázott le, épület-karbantartóként minden sokkal bonyolultabb volt, mint várta. Elfogadták a jelentkezését, kapott egy háromfázisos támogatást és legalább ötven középületet a feneke alá. A rózsaszín köd azonban hamarosan eloszlott, és látni engedte a csapdát, amibe belesétált. Nem hiába ment minden ilyen könnyen. Az állam levette az legrosszabb állapotú épületek terhét a nyakáról, és átadta az olyan balekoknak, mint ő. Mire végzett az épületek háromnegyedével, a harmadik fázis pénze is fogyóban volt. A határidő komótos lova már feltűnt a horizonton, és egy behajtó ült a nyergében. George a furgonja mellett ezen töprengett éppen, amikor valaki hátulról megpaskolta a vállát. Az öccse állt mögötte mosolyogva.
- Georgie öleld meg az egy szem öcsédet!
- Öleljen meg téged a kétszázhúsz, és menj francba!
- De hisz békülni jöttem! Ez csak jelent neked valamit!
- Tíz évvel ezelőtt még jelentett volna.
- Pedig annyit szép idő töltöttünk együtt.
- Ahogy mondod! Együtt szöktünk meg otthonról, együtt követtük el a balhékat és együtt is ültünk. A szabadulásunk után közösen döntöttük el, hogy változtatunk az életünkön. Te azonban hanyagolni kezdtél engem, majd beálltál abba nacionalista brigádba, és hiába kértelek nem akartál szakítani velük. Még akkor sem, amikor ingatagabb lett a helyzetük, mint egyrészegnek a földrengés idején!
- De én az emberi fajért harcoltam!
- Igen-igen, harc a mocskos idegenek ellen, akik beszennyezik a kultúránkat. Mondj valami újat, de ne propaganda szöveget, és ne mások szavait! – Phil újra megmerevedett.
- Tudom nehéz elhinned, de már megváltoztam. Letudtam a múltamat!
- Ha ez igaz lenne, akkor nem patkányként bujkáltál volna a törvény elől!Fenébe Phil! Mit akarsz, te egyáltalán itt?
- Csak kiakarok békülni veled! – ekkor szét tárta a karjait – Jöhet az ölelés? - George mozgásba lendült, de egészen más szándékkal. Grabancon ragadta az öccsét, és ellökte a furgontól. Azonban Phil nem adta fel. Olyan volt, mint egy kullancs. Mindennap visszajött, és mindennap elzavarták. Észrevétlenül követte a bátyját, mindenhová, és legváratlanabb pillanatokban tűnt fel. George az egyik nap egy étteremben tárgyalt két lehetséges hitelezővel, amikor az öccse betoppant, nyomában egy mexikói zenészekből álló bandával, akik előadták „For give me George” című számukat, majd egyenesen odasietett az asztalhoz, és egy nyitott ékszeres dobozkát nyújtott át neki, amiben egy apró fecni volt „bocsáss meg” szöveggel. Mindenki őket nézte és pontosan az arcukra volt írva, hogy mire gondolnak. Úgy állt fel, hogy szinte fellökte a széket és kivonszolta Philt a mosdóba.
- Mi a franc van veled! –üvöltötte- amióta újra feltűntél, nem csináltál mást, mint leromboltad a közéletem! Ne mehetek úgy emberek közé, hogy ne súgjanak össze a hátam mögött! Közszájon forog minden napom! Így akarsz bocsánatot kérni tőlem?
- Úgy gondoltam, a közvetlen megközelítés célra vezető!
- George felkacagott - Ez nem te vagy! Még fénykorodban sem voltál nagy lángész. – ekkor Phil elővette a zsebéből a kreditkártyákat.
- Talán rossz utat választottam a megbocsátáshoz, remélem ez jó lesz első lépésnek.
- Nem kell a pénzed! Nem akarok alászállni a mocskodba!
- Tekintsd adománynak. Ezzel rendbe hozhatsz egy újabb épületet – George úgy vette el azokat mintha szarból lettek volna. Az adóság nagyobb úr volt a finnyáskodásnál.
- Szóval a megbocsátás első lépése mi? Akkor mondom a másikat. Feladod magad és annak a világnak a bírái elé fogsz állni, amit megloptál! Ha leülted a büntetésed, akkor tiszta lappal kezdhetünk. - Phil bólintott majd távozott.
Az alakváltó odakint levedlette Phil alakját, madárrá változott és elszállt. Volt mit át gondolnia. Az akció ugyan sok érdekes tapasztalattal szolgált, de csak fél siker volt. Naivan úgy hitte, hogy ha felveszi a részeg alakját és az emlékeit, könnyűszerrel szót ért a másikkal, de az makacs volt, mint egy köszvény, örvény? Nem öszvér. Durrai logika szerint a két testvérnek ki kellett békülnie egymással az összetartozás jegyében, de a fiatalabbik erre önállóan alkalmatlan volt, míg az idősebb testvér a sértettsége mögé bújt. A parton Elő szedte Phil testét a rejtekhelyről, és átadta neki az elmúlt napok emlék anyagát. Két és fél kívánság már megvolt, már csak maradékot kellett letudnia. Ahogy ezen gondolkozott, teste önmagától mozdult, és újra hozzá ért Phil-hez. Valamit kiszívott belőle, de olyan durván, hogy az rángatózni kezdett fektében. Az alakváltó megnézte a saját kezét. Ez nem ő volt. A nagy öreg valamit belekódolt a testébe. „kihasznált, engem, tehát én is ki használhatom őt” vonta le a konklúziót. Újra madárrá változott, és visszatért a hajóra. Ott már vártak rá. A nagyteremben ott volt az összes testvére és a nagy öreg, is egy ágas-bogas cserje képében. Számára egyre közeledett a sarjadzás ideje, és énjének elvesztése. Egy néma parancsra az alakváltók szét olvadtak, és belefolytak a padlóba vésett vájatokba, hogy a nagy öreg gyökereinél összeolvadjanak. Ezer meg ezer tapasztalat, benyomás és érzés cserélt gazdát és olvadt be a közösbe. Az alakváltók egyszerre nevettek magukon és másokon, míg végül az egész hirtelen véget ért. Mindenki ment a maga dolgára, és hajó elhagyta a Föld légkörét. Csak ők ketten maradtak a nagyteremben.
- Te használsz engem, én használlak téged, akció, reakció. – mondta az alakváltó.
- Olvadj össze velem és mindent elmagyarázok, de a törvény rám eső részét csak akkor teljesíthetem, ha te is teljesítetted a magadét. A játszmád az emberrel még nem ért véget.
- Értem. – mester és tanítványa összeolvadt, és az utóbbi mindent megértett. Tényleg manipulálták, de csak azért, hogy megszerezze a férfi testéből azt a ritka baktérium-törzset, ami a templom kifosztásakor került a szervezetébe. Egy kis átalakítással remek fegyver lesz az alakváltók számára. Nem voltak hódítók vagy harcosok, de az önvédelem fontos volt nekik is. Az összeolvadás véget ért. Az alakváltó meghajolt a nagy öreg előtt, és távozott. Később elhagyta hajót is, és meg sem állt az első űrállomásig. Ott fog várni A férfira.
Phil teljesen paff volt. Ha visszagondolt az elmúlt két hétre, legszívesebben a sárga föld alá itta volna magát, csak volt egy bökkenő. Mintha alkoholizmusát valaki ellopta volna. Még becsípni sem volt képes, pedig már a harmadik üveg töménynél tartott. Minden a folyóparton kezdődött, bár ez a rész nagyon zavaros volt a számára. Volt benne egy aranyhal meg némi hentergés, de nagyon remélte, hogy nem hal volt a másik fél. Innentől kezdve tisztulni kezdett a kép. A lista percre pontosan taglalta Phil cselekedeteit, és ettől lett olyan félelmetes az egész. Olyan dolgokat művelt, amit még részegen sem tett volna. Tényleg kiakart békülni a bátyjával. Egy sör mellett a kertben. Ehelyett nyilvános helyeken zaklatta. Ráadásul összes pénzét felajánlotta a bátyjának, és még azt is megígérte, hogy feladja magát a fejvadászoknak. Őrület. Fejhangon felüvöltött, és távozni készült mire a pincér és a két kidobó ember útját állta. Phil végigkotorászta zsebeit, de az adakozás úgy látszik annyira jól sikerült, hogy még a szakadásokban megbúvó bankók is eltűntek. Elővette a legelbűvölőbb mosolyát és széttárta kezeit mire a pincér a háta mögé bökött a konyha irányába. Phil zárásig mosogatott. Utána az utcákat járta és annyira elbambult, hogy majdnem föllökött egy puccos hölgyet, aki egy étteremből lépett ki. Ahogy Phil, végig nézett rajta fel ismerte benneEmma Cursont és feltámadt benne egy nem túl régi etyepetye emléke.
- Szia, Bébi!
- Ismernem kéne magát valahonnan –kérdezte az gyanakodva, miközben a táskájába nyúlt.
- Nem ismersz meg engem? Beadtam neked ívest ott lenn a parton! – Tessék? – hangzott el a kérdés, de ezúttal Emma pasija volt a kérdező, aki éppen akkor ért oda hozzájuk. Egy nagy fekete óriás volt. Phil egy korházi ágyon tért magához, bedagadt arccal. Halványan emlékezett rá, hogy szárnyak nélkül repült, és egy lámpaoszlop állította meg. Hogy ne kelljen a múlton rágódnia, a távirányítóhoz nyúlt és bekapcsolta tévét. Valamely idegenellenes párt műsora ment éppen, ostorozva a galaxis többi lakóit. Most éppen a Durrai alakváltók voltak a porondon. A szélsőséges párt által verbuvált szakértők buzgón igyekeztek démonizálni őket, akik számtalan alakban beférkőztek az emberek soraiba. Phil csak félszemmel követte a műsort, amikor is a képernyőn egy animált képsor jelent, ahogy az egyik ilyen lény, kutyává, sólyommá majd hallá alakul át. Phil eltátotta száját az eszmélés pillanatában, s a szívéhez kapott. „megdugtam egy alakváltót „– hebegte, majd ezt többször megismételte üvöltve, mire berontottak a nővérek, és leszedálták. Egy hét múlva jutott ki a zárt osztályról. Már volt életcélja. Felforgatni az ismert űrt, és kinyírni azt a szemetet. Úgy hitte, hogy ez évekbe fog telni, de amikor visszatért a partra, a sátra mellett egy felfújható aranyhalat talált fején űrsisakkal, amire egy cetlit tűztek: „A Plútó mellett várlak”- Phil eleget tett a felhívásnak, és egy roskatag űrkomppal elvergődött a randi pontig, ahol a jól megfizetett személyzet a kilátó fedélzetre kísérte. Az alakváltó úgy nézett ki, mint akit egy fagyi automata hozott a világra. Phil megborzongott a látványtól, aztán megvonta a vállát. A balta nem ismeri az esztétikát, bármit ketté vág. Elő is vette a táskájából. Az alakváltó ekkor emberi alakot öltött és így szólt:
- Ááá. Most jön a bosszúállás rítusa. Ez biztos érdekes lesz.
- Akkor vágjunk is bele!- üvöltötte Phil, és az említett tárgyat a másik fejébe állította. Az alakváltó megtapogatta baltát. Mivel a csapás előtt átrendezte a belső felépítését az nem ártott neki. Kihúzta miközben a teste begyógyította a sérült részt.
- Érdekes tapasztalat. Nyugodtan kijelenthetem, hogy én vagyok első népemből, akit baltával akartak megölni. De sajnos ezt „elbaltáztad”. Javasolnám, hogy térjünk a tárgyra, de úgy látom az utazó táskádban lapul még pár eszköz. Használd hát őket. – Phil így is tett. Az elkövetkezendő órában ledöfte, lesavazta, felgyújtotta, lelőtte alakváltót és jól meg is verte. Azonban az mindent túlélt és mindig megköszönte az új tapasztalatot, miközben vigyorgott. Ekkor nyílt az ajtó és pincérek két főre való ételt hoztak. Az alakváltó leült:
- Most, hogy lehűtöttük a kedélyeket, felteheted a kérdésedet.– Phil is leült.
- Akkor kezdjük azzal, hogy miért kúrtad el életemet? – az alakváltó megmerevedett.
- Most valójában arra gondolsz, hogy miért avatkoztam bele az életedbe?
- Igen!
- Én téged manipuláltalak a mesterem meg tudtomon kívül engem. Meg kellet szereznem egy baktérium törzset, ami annak, templomnak a kifosztásakor került a testedbe. Sajnos a műveletet nem ment zökkenőmentesen. Lehetnek még komplikációk.
- Ennyi? Belőled bábot csináltak belőlem meg hülyét? Szerinted ez így rendben van?
- Mivel a tapasztalatot és a tudást minden másnál többre tartjuk, ezért nem érzünk haragot azok iránt, akik erre használnak minket. Cserében mi is használhatjuk őket. De nézzünk téged csak jó dolgokat tettem veled. Megszabadítottalak az alkoholizmusodtól, hasznos célra költöttem a pénzedet, és kibékítettelek a bátyáddal. Legalább is megtettem helyetted az első lépést. – Phil felkapott egy széket, és szétverte az alakváltó fején. – Bohócot csináltál belőlem és kihasználtad a vágyaimat! S, hogy kezdjek új kapcsolatot a bátyámmal, amikor a nevemben azt ígérted, hogy feladom magam! Tényleg azt gondolod, hogy további tíz éven át fogok várni erre?
- Elismerem, hogy átgondolatlanul használtam a rítusaitokat, de itt te vagy a hunyó. Azonban meg mutatom neked kiutat.
- Megsúgod nekem, hogy hogyan nyírhatnálak ki?
- Ha elmondanám se lennél képes rá. Viszont annak a világnak törvénye ahol fosztogattál megengedi, hogy a bűnös helyett átvállalják a büntetést. – Phil értetlenül nézett rá. - Mivel még van egy kívánságod, ezért ha így akarod át vállalom a büntetésed.
- Miért tennéd meg ezt értem?
- Mert nálunk ez is játék része. A túlélés érdekében lefektetünk bizonyos szabályokat, amiktől akkor sem térünk el, ha a mérleg nyelve felénk lendül. Ha nem tartanám magam ehhez, akkor ott mérget lövellek beléd és nem kábítalak el. Fogadd el a vagy kívánj mást, de legalább öt évig nem mehetsz a bátyád közelébe.
- Miért?
- Ha még ebben a hónapban felkeresnéd, akkor ő úgy értelmezné, hogy nem, tartottad bea szavad. Különben is nézz magadra. Hiába vagy józan, az egyetlen célod az volt rajtam bosszút állj. Gondolom, az sem tudod, hogy ezután mihez kezdesz. – Phil magába nézett és rájött, hogy a másiknak igaza van. Eddig menekült. S most, hogy teljesen józan volt így sem tudott semmi érdemlegesre gondolni. Az asztalra csapott.
- Hát jó! Elmegyek, és új mederbe terelem az életem! És remélem, hogy soha a büdös életben nem látlak többé! Remélem, állod a szavad!
- Erre mérget vehetsz. – az alakváltó felállt. – egy ölelést testvér?
- Előbb ölelnék meg egy szarból formázott szobrot, mint téged! – dohogta Phil, és magára hagyta az alakváltót. Az megette az össze ételt, és útra kelt, hogy teljesítse a vállalását. Feladta magát azon bolygón - természetesen emberi formában -, és még aznap átszállították egy büntetőtelepre. Ott robotolt a többi rabbal a két nap gyilkos tüze alatt a kőbányában. Phil tartotta magát ígérethez. Az űrt járta, és fejvadász lett. A fejpénz felét tovább küldte a bátyjának egy közös ismerős neve alatt. Az egyik akció közben találkozott Emmával, aki énekesnőként dolgozott egy űrállomáson. Eleinte kerülte őt, míg végül nem bírta tovább, és egy vacsora kíséretében bocsánatot kért az évekkel ezelőtti tévedésért, miközben elmesélte neki az egész sztorit. Emma dőlt a röhögéstől és miután a feszültség feloldódott a dolog ment a maga útján. Az alakváltó végül is teljesítette az összes kívánságot, de a munka oroszlánrésze így is Philre maradt. Most már volt életcélja.