Igézet

Írta: Szilasi Katalin

---

Közzétéve 3 hónapja

Megtekintések száma: 355

---

---

Igézet

A fény elől az alkonyatba szökne
a fürge pillanat. Szemem befogja
a röpke rebbenést, s szemedbe fonja
mohó tekintetem, talán örökre.

Hiába oldanád magad, ha kötlek.
Megérzem azt, ha megremegsz, ha szíved
is engeded felém hajolni. Minden
varázslatos. Tavasz van, este, zöldek

a fák, s a bodzaillat andalít ma.
De szép szavak helyett kijózanodva
felismered, fogoly maradsz, bezárva.

Borús az ég, esik, de mintha sírna
a sok levél a fán. A préda sorsa:
megadni önmagát csodára várva.