Békés megyében (Endrődön) születtem, 1960-ban. Leánykori nevem Sztancsik Éva.
Gimnáziumba, majd egészségügyi szakiskolába jártam, s később elvégeztem az óvodapedagógiai főiskolát. Négy csemetém született, két lány és két fiú. Három unokám van. Eddig. (2023-at írunk.)
2004 óta Budapesten élek, munkám a Heim Pál Gyermekkórházhoz köt már jóideje. Előtte magánvállakozóként, vendéglátósként, kereskedőként is ténykedtem. Hasonlóan változatosnak mondható eddigi lakhelyeim száma és földrajzi eloszlása. Sajnos a bizonytalan és olykor a kilátástalan háttér nyomasztó volta meghatározó szerepet tölt be az ember életében. Ez rányomhatja bélyegét írásaimra, de azt vallom, hogy különbözőségünk okán-folytán tudunk különfélék lenni, ami szükséges és elvárható ahhoz, hogy ne mosódjunk össze másokkal.
Az irodalom mindig vonzott, szerettem fogalmazni, s olvasni egyaránt. A versírás talán örökké a véremben nyüzsgött, de bizonyos időszakokban ezt nem tudtam kiteljesíteni, hiszen (a család szempontjából) fontosabb dolgokra kellett koncentrálnom. Mostanság szinte létszükségletnek érzem, hogy látható formákba öntsem gondolataimat. Elindultam egy ösvényen, ami (úgy vélem) nem volt kitaposva, de azt érzem, hogy mára nagyjából sikerült elfogadtatni magam. Az olvasók megtalálhatnak honlapomon (lambrozett.eoldal.hu), irodalmi portálokon, újságokban és közös kötetekben.
Saját kötetem 2024 szeptember végén jelent meg Szellemszomj (Búzakék szomjúság) címmel. Versválogatás, 200 vers 200 oldalon. Szeretettel ajánlom.
Honlapom címe:https://