Amily csendesen
Írta: Sztancsik Éva
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 386
Amily csendesen
Amily csendesen esik kinn az eső,
éppúgy peregnek a szavak fejemben -
halkan, békésen, civakodás nélkül,
egymást bevárva, sorrá rendezetten.
Csobog az eresz, az árok fuldoklik,
víziszonyától nyelni sincs gusztusa -
megtelt már vele torkig a bendője...
köpködi vissza, telve lett zeg-zuga.
Cseppek kopognak az ablaküvegen,
zord hangulatot árasztva szaporán -
belőlük fogant e durcás kedvem is,
hogy felszolgálja a mai vacsorám.
Ám asztalt bontok, nem kell beetetés;
lelkembe tűző napsütést rajzolok -
s kékebbik kékkel mázolok tavakat...
nyerhettek ott kinn, ti, égi bajnokok.