Korfesletten

Írta: Sztancsik Éva


Közzétéve 5 hónapja

Megtekintések száma: 131



Korfesletten

Az öregségről nem tudtam semmit. 
Szembejött velem ócska ruhákban -
szakadt kardigán nyögte keservit,
lábán bakancs, sosem látott pertlit...
mi közöm hozzá? Nem én ruháztam.

Egy idő múlva megállt mellettem.
Később jött velem, árnyába bújtam.
Nadrágot adott, melyet felvettem,
úgy néztem ki, mint ő, korfesletten;
már nem akartam lenni az újban.

... az öregség tud rólam valamit.
Vigyáz rám hangja, óv barátsága -
értő mosollyal vezet haza, mint
olyan bölcs, kinek halljuk tanait...
nem baj, ha szegény, s nincs jóruhája.