Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc 1900. március 31-én született Miskolcon, 1957. október 3-án halt meg Budapesten.
Kossuth- és József Attila díjas költőnk.

Bár édesapja fizikai munkás (fékező és mozdonyvezető) volt, de felmenői kálvinista lelkészek és tanítók voltak. 
A család nemességet is kapott Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől „gáborjáni” előnévvel.

A család elköltözött Miskolcról, Balassagyarmaton és Debrecenben tanult. 1918-ban besorozták, ezért hadiérettségit tett. 
1919-ben egyetemistaként Budapestre került: gépészmérnöknek készült, de pár hét múlva átiratkozott a Budapesti Egyetem bölcsészettudományi karára. 
Tanulmányait nem fejezte be.

Első verseivel a Nyugat szerkesztőjénél, Babits Mihálynál személyesen jelentkezett, aki verseit csak később közölte ugyan, 
de őt bevezette az írók akkori kedvelt találkozóhelyére, a Centrál kávéházba, majd egyetemi tanársága idején 
demonstrátorává fogadta, majd utóbb lakását is megosztotta az albérletekben nyomorgó egyetemi hallgatóval.

Szabó már diákként latinból, görögből, németből és franciából fordított, jegyzeteit gyorsírással készítette, 
Babits közvetlen tanítványaként angolból magyarította kiadók számára a FitzGerald-féle Omar Khajjám-verseket, 
majd lefordította Shakespeare összes szonettjét, valamint Samuel Taylor Coleridge Ének a vén tengerészről című balladáját.
A Baudelaire-centenáriumra készülve pedig a két nagynevű költő és műfordító, Babits Mihály és Tóth Árpád társául választotta,
hogy hárman fordítsák le a múlt századi költő gyűjteményes verskötetét, a Fleurs du Mal-t. 
Ez a fordítás nemcsak Baudelaire bemutatása, hanem a századelő magyar versnyelvének a szecessziónak is összefoglaló emlékműve lett.

Első versei a Nyugat 1920. júniusi számában jelentek meg. Ekkorra már járatos volt a legújabb európai költészetben, 
Babits mellett – és talán ellenében is – Stefan George költészetét tartotta példaképének és vitatkozva-tájékozott volt 
a századelőtől kifejlődő avantgárd mozgalmakban. 

Első kötete, az 1922-ben megjelent Föld, Erdő, Isten ritka elismerést váltott ki. 
Még külalakját is külön méltatta a Nyugat: hiszen a híres Kner kiadó és nyomda egyik legszebb kiállítású kiadványa volt. 
Költőileg is szerencsésnek mondható csillagállás alatt indult: egy történelmi katasztrófa sújtotta környezetben poétikailag érvényesen 
tudta egyszerre megéreztetni az emberi kiszolgáltatottságot, a fiatal ember pánerotizmusát, és a létezés rendjében való tájékozódást. 

(wikipedia)