Kísérlet

KÍSÉRLETKÍSÉRLET
Csinszka
Milyen szép neved van! Ezt a mondatot hallom leggyakrabban. Én idegenek előtt, hogy
Csinszka, még sosem mondtam ki hallhatóan, amikor nagyon muszáj, elsuttogom. Hiába
szeretnék, nem tudok hangosan beszélni. Az összes szó megáll egy fal előtt. Mióta közösségbe
járok, olyan, mintha lenne egy ajtó a falamon, ezen akarnának átjutni a szavak. Otthon
semmi gond. De ha eljövök hazulról, már csak annak a bizonyos ajtónak a kulcslyukán tudom
kipréselni azt a néhány szót, ami igazából egy szobányi mondanivalóból születik.
A mentősök is megdicsérték a nevemet.
Őket hívtam Natihoz. Nem tudtam, mit csináljak. Láttam, hogy ugrani akar. Lehet, hogy a
tűzoltókat vagy a rendőröket kellett volna hívnom. Vagy egy tanárt. De teljesen lefagytam. Ők
jutottak először az eszembe. Vészhelyzet. Mentő. Az a csoda, hogy el tudtam mondani a
telefonban, hogy hova jöjjenek.
Nati
A bolond csaj rám hívta a mentőket. Pedig nem csináltam semmi életveszélyeset. Csak
felmentem a tetőre. Mint kiderült, ő is sokszor szökik ki ide. Kulcsot lopott a kijárathoz.
Alamuszi nyuszi… Persze ma én is ezt csináltam, de tőlem ez nem váratlan. Mindig a
határokat feszegetem, minden szabályt megszegek, de épphogy csak. Általában
vigyázok, hogy ne kapjak beírást. Tuti érik már egy, az ofőm tudja, mi a helyzet, de
szerencsére szívesebben néz félre, mint hogy beírjon. Anyám még képes, és felutazik
miatta Pestre. Ha gáz van, elbeszélget velem Hanna néni, én mindent szánok-bánok, és
pár hétig chill. Most persze a mentő miatt valszeg mégis beírás lesz. Meg
iskolapszichológus. Vagy anyámék hazarendelnek, és járhatok abba a nyomi gimibe,
ahova ők jártak. És élhetek abban a lepukkant kisvárosban, ahol csak akkor történik
valami izgalmas, ha megszervezem.
Csinszka
Sajnos elvették a kulcsomat. Most majd megint mehetek a vécébe szünetekben. Persze ott
sincs nyugalom. Kerülöm a nyüzsgést. Kerülöm az iskolatársaimat. Olyan hangosak.
Állandóan beszélnek. Más iskolában a könyvtár folyamatos nyitvatartású, oda legalább be
lehet ülni. Itt nálunk csak délután van nyitva, de kit érdekel olyankor már, hisz mindenki
hazamegy tanítás után. Ma Nati odajött hozzám és számonkért. Szívesen mondtam volna neki,
hogy inkább köszönettel tartozik, lehorzsoltam a térdemet is, amikor lerántottam a korlátról,
és elestünk, de persze nem sikerült szavakká formálnom. Hallgattam szokás szerint. Aztán az
osztályfőnöke épp arra jött, mire Nati befogta végre. Persze érdekes lenne tudni, hogy valaki
mitől lesz ennyire kétségbeesett, hogy ugrani akarjon. Szívesen megkérdezném. Nekem sem
egyszerű, eszembe jutott már, hogy van-e így értelme az életnek, de ilyet, hogy leugorjak az
iskola tetejéről, ilyet sose tennék.
Nati
Az iskolapszichológus végül tök jó fej (Vica a neve, fiatal csajszi). Nem gondoltam, hogy
segítséget is kaphatok tőle. Beszélgetett anyáékkal is, ledumálta őket arról, hogy
hazavigyenek. Azt hiszem, el fogom mondani neki, hogy mire jöttem rá. A bolond
lánytól bocsánatot kértem. Kicsit kiakadtam, hogy minek üti bele az orrát a dolgaimba,
persze az ő nézőpontjából tök érthető, ha tényleg azt hitte, hogy öngyilkosságra
készülök. Nyilván hogy nem akarta végignézni, hogy palacsintává lapulok. (Ezt leírva
látni legalább akkora marhaság, mint hogy azt hitte, ugrani fogok.)
Csinszka
Láttam, hogy Natit beküldték Vicához, az iskolapszichológushoz. Szuperség. Ha valaki, hát ő
biztosan tud rajta segíteni. Velem is foglalkozik, már két éve. Néha már meséltem neki. Persze
nem úgy, ahogy én azt belül hallom. De ő akkor is örül, ha pár szót mondok. Akkor is megért,
amikor azt hiszem, se füle, se farka annak, ami kijön a számon. Ő mondta egyébként ezt a
naplós dolgot is. És most már tényleg egész jól le tudom írni, ami velem történik, meg amiket
gondolok. Néha nála is inkább csak írok. Van egy füzete csak nekem.
Nati
Elmondtam Vicának, hogy mit gondolok magamról. Nem akadt ki. Azt mondta, hogy
természetes, hogy ebben a korban összezavarodik az ember. A sok film, dalszöveg, meg
amiket a neten olvasok elbizonytalanítanak. Mást hallgatok, mint amit otthon meg a
suliban tanítanak. Viszont van nyolcmilliárd ember a földön. És mind másmilyenek
vagyunk. És éppen ezért az életem értékes, fontos vagyok a szüleimnek is, és igazán
kereshetnék magamnak valakit az osztályból, akivel összebarátkozom, aki meghallgat.
Lófütty. Minden osztálytársam állat. Ezekkel biztos nem fogok beszélgetni.
A bolond lány a béből épp ott volt az előtérben, mikor kijöttem. A babzsákfotelben ült
és telózott. Egy pillanatra majdnem felröhögtem. Ő pont meg tudna hallgatni. Másra se
képes. Legfeljebb fellökni. Mint a múltkor. Azért odaintettem neki. Lehet, hogy nem
látta, mert nem reagált.
Csinszka
Ezen a héten Nati egy csomószor megkeresett. Már nem kiabál. Szerencsére nem is beszél.
Csak jön és mellém ül. Megkérdezte, hogy nem zavar-e. Megráztam a fejem. Lehet, hogy
hamarosan azt mondják ránk, hogy a két bolond lány. Tudom ám, hogy így hívnak a hátam
mögött. De az is lehet, ha ketten üldögélünk, ki sem tűnünk a tömegből. Olyan, mintha
normálisak lennénk. Végre megkérdezte a nevem. Azt mondta, hogy szép. Egész kellemes,
hogy ott üldögél mellettem. Azt hiszem, neki is jó. Lehet, hogy azt sem bánom, ha egyszer
elkezd majd beszélni.
Nati
Elmondtam Csinszkának, amit Vicának is. És nem, ezt nem fogom leírni, mert ez még
az öngyilkos szónál is idétlenebb és rosszabb. Csinszka azt suttogta, ő nem ítél el.
Bármikor meghallgat. Loptam neki egy új kulcsot. A rajzszertárhoz. Ott ugyan nem
olyan jó a levegő, mint a tetőn, de éppolyan ritkán látogatott. Azt hiszem, végül mégis
szót fogadtam Vicának. Félig-meddig már szereztem is egy barátot. Igaz, hogy az iskola
legnagyobb lúzere (néma és bolond), de mégiscsak jó, hogy van.
Tisztelt Szerkesztőség!
A (***) iskolában dolgozom, és itt szabad kezet kaptam a munkámban, így egyedi és
szokatlan módszereket is kipróbálhatok. Volt egy jó ötletem, ennek a dokumentálására tettem
kísérletet. Ma összerendeztem a jegyzeteimet és két páciensem naplóbejegyzéseit. Azt
hiszem, belátható időn belül egy publikációt is tudok készíteni.
A két alany különböző problémával, de egyformán magányosan élt. Ebből az irányból
indultam, megdöntve egy pszichológiai axiómát.
Figyelemre méltó az a kötődés, amelyet közöttük sikerült kialakítanom. Ez a fajta kapcsolat
mindkét gyermek számára előnyös, különösen a szelektív mutista diáknál. Az egyéni terápia
után elérkezett az idő, hogy csoportos helyzetben is megnyíljon, ami meg is történt, ui. N.
elmesélte, hogy Cs. hangosan is szól hozzá, nevet vele, és mesél, ez óriási előrelépés.
Egyértelműen bizonyítja a terápiás folyamat sikerét, és azt jelzi, hogy Cs. biztonságban és
elfogadva érzi magát.
N. érzelmi labilitására pedig az osztatlan figyelem gyakorolt jótékony hatást. Ez a barátság
kölcsönösen előnyös, hiszen mindkét alany megkapja azt a figyelmet és támogatást, amire
szüksége van, miközben egymás fejlődését is segítik.
A dokumentumokat csatoltam. Amennyiben elnyeri tetszésüket a témám, kérem jelezzék. A
kész publikációt két héten belül tudom küldeni.
Üdvözlettel:
Dr. Miller Éva