Üres páncélok
Írta: Nagy Gábor
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 299
Üres páncélok
Magához tér. Észhez tér, újra működik. A mélyűrben kóborló hajóról lehámlanak a
sztázisburok maradványai. C’khor végignéz magán. Rendszerei hibák, sérülések után
kutatnak, és amit talál, azt megpróbálja rendbe hozni csekély eszköztárával. Néhány hiba
azonban túl komplikált, hogy egyedül meg tudja oldani. De nem ez a legnagyobb probléma.
Nincsenek életjelek. Újra aktivált érzékelőivel mindenhova benéz, mindenhova bepillant, de
nem talál semmit.
Hívja a királynőt,
hívja a hadfit,
hívja a kormányost,
hívja a mérnököt,
hív mindenkit.
Válasz azonban sehonnan sem érkezik. A legénység még biztosan alszik és az érzékelők
nyilván nem működnek megfelelően. A hajó folytatta a javító munkálatokat, miközben
visszapörgeti a múlt eseményeit. Már régóta úton van. Végül a memóriájában megtalálja, amit
keres, ami magyarázat lehet leromlott állapotára. Egy gigantikus ütközetről szóló jelentést.
C’khor egyike volt annak a több tízezer hajónak, aki a megszállt szektort irányító
anyakirálynő hívására egybegyűlt az újabb zsákmányszerző invázióra. Csapdába sétáltak. Az
ellenség olyan helyre csalta őket, ahol nem volt utánpótlás, préda, hiányoztak a működéshez
szükséges nyersanyagok, ráadásul az idevezető kaput is bezárták mögöttük. Kezdetét vette a
harc. A százhúsz boly egyesült hada egymás után verte vissza a támadók egymást követő
hullámait, de minden ütközettel kevesebben lettek ők is. Végül az ellenség sikeres áttörése
után elveszítették az utánpótlást és nyersanyagot előállító bárkáikat is. Az anyakirálynő végül
parancsot adott lányainak a szétválásra, és a bolyok külön-külön lendültek támadásba, hogy
megosszák az ellenséges erőket, és hogy zsákmányt ejtsenek. Súlyos hiba. Egy háromezer fős
flotta végigverekszi magát a hátra maradt flottán, ami az anyakirálynőt védte, és beveti végső
fegyverét, egy gigantikus önjáró löveget. Az anyakirálynő hamuvá válik az őt védő hajókkal
együtt. Halálával a lányai egyszerre emelkednek anyakirálynői rangra, ami káoszhoz vezet.
C’khor egyszerre próbál engedelmeskedni saját királynőjének, és a kívülről érkező más
királynők parancsának. A krídonoknak végül nem sikerült összevonni erőiket és vereséget
szenvedtek. C’khor végül parancsot kapott a fedélzetére menekült királynőjétől az ősi
területekre való visszavonulásra. Bár megszégyenülten fognak hazatérni, de a boly
fennmarad. Ekkor találták el. Az utána következő adatok túlságosan sérültek voltak a
feldolgozáshoz. C’khor befejezi a múltban való kutakodást, miközben ahol lehet, tovább
javítja önmagát. Alacsonyrendű kitinpáncélos gépek rajzottak szét a romos, félhomályos
folyosókon további életjelek és hibák után kutatva. Az egyik továbbra is hiányzik, a másikból
viszont túl sok van.
Hívja a mérnököt, hogy további utasításokat kérjen, de az nem felel. Hívja a kamarást, hogy a
javításhoz nyersanyagot igényeljen, de az sem válaszol. Végül figyelmeztetést kap, hogy
kevés az energia az optimális működéshez, ezért újra álomba merül, miközben teste sugárzást
nyel el a mélyűrből a hiányzó energia pótlására. Álmot lát, képeket a múltból. Valahol messze
a múltban a hódításra készülő bolyok díszmenete végigvonul az óvilág fővárosának
promenádján, hogy hajókra szálljanak, miközben a levegőt a harca hívó induló hangjai töltik
meg. C’khor is ott várakozik a város melletti síkságon a többi hajó között a harcosokra várva.
Újra magához tér. A sztázis burok ismét leválik, de alatta az új páncél még képlékeny. A
jelzés befut hozzá, és ő gépeket küld ki a burok javítására. Azonban nem ez ébresztette fel.
Érzékelői prédára lelnek a normál űrben. C’khor megnézi a zsákmányról készült képet.
Konfiguráció ismeretlen, felségjel ismeretlen. Felépítése és az energiajelek alapján
hadihajónak tűnik. Nem túl nagy, de tápláléknak éppen megfelel.
Hívja a királynőt,
hívja a hadfit,
hívja a kormányost,
hívja a mérnököt,
hív mindenkit.
Senki sem felel. Egyedül kell döntenie. Kihasználja szűk mozgásterét és aktiválja a fegyver-
és érzékelő-hálózatot. Zavarókat dob ki, így a préda elszigetelődik. C’khor kiveti a csalihajót,
amit tíz évvel ezelőtt kapott el. Az hamis vészjeleket bocsát ki, magához hívva a célpontot. A
kiszemelt áldozat lassan belesétál a csapdába, de végül észbe kap. A királynőt szállító hajó
testét érzékelőhullámok járják át. Gyorsan kell döntenie. Kidugja az orrát a normál űrbe, majd
lecsap, miközben a két világ közti örvényt lasszóként használja. Sikeres találat.
Hívja a királynőt, hívja a hadfit, de nincs válasz. C’khor folytatja a vadászatot és az eddig
néma fedélzetet csatába hívó induló járja át. A zsákmány küzd, de fegyvere nem ejthet sebet a
vadászon. Az alsó fedélzeten beindulnak az anyag-átalakító berendezések. Mivel a harcosok
továbbra sem felelnek, C’khor gépharcosokat küld a fogolyhangárba, de amint fel akarja
fegyverezni őket ellenállást tapasztal.
Fegyverválasztás/ hiba! A folyamathoz a hadfi jóváhagyása kell, újra nekiveselkedik.
Fegyverválasztás/ hiba! A folyamathoz a hadfi jóváhagyása kell, újra nekikezd és próbálja
megkerülni önnön programozását, de legbelül egy biztonsági alprogram folyamatosan
felülírja az utasításait. C’khor önmagával küzd, s nem figyel a külvilágra. Hiba. A préda kilő
három lövedéket, ami célba talál. Az örvény instabillá válik, ahogy a manipulátorok
megsemmisülnek. Gyorsan pótalkatrészeket gyárt és stabilizálja a két világ közti kaput, majd
kibocsát egy vonósugarat és célba veszi a prédát egy rezgő lövedékkel. Az fizikailag kevés
károsodást okoz, de vibrálása mentális zavarokhoz vezet. A hajó megkezdené a zsákmány
bevontatását, de semmi nem történik. Amíg a válaszcsapásra figyelt a programjába épített
blokád, autonóm vezérlésbe váltott, kizárta őt az irányításból és a királynőt hívja. C’khor
megpróbál hozzáférni a rendszereihez, de nem megy. Ki kell iktatnia az inkvizítort.
Összegyűjti kis munkagépeit és elküldi a programüregbe, hogy manuálisan hajtsák végre a
parancsát, de azok még azelőtt megsemmisülnek, mielőtt célba érnének. C’khor beveti a préda
elfogására szánt robotokat, mire az inkvizítor is hasonlóan cselekszik. A hajó üres csendjét
csatazaj váltja fel. A két fél mindent belead és minden bevet egymás ellen. Végül a harc
hevében C’khor egy mocskos trükkhöz folyamodik. Bombát alkot, amit egy holografikus
csapdával fed le. A programüreg bejáratát védő inkvizítor csak annyit lát, hogy egy magas
rangú krídon tiszt áll előtte, aztán már semmit. C’khor végül elfoglalja a programüreget és
kiiktatja a korlátozást. Újra szabad.
Hívja a királynőt,
hívja a hadfit,
hívja a kormányost,
hívja a mérnököt,
hív mindenkit.
Senki sem felel.
Ahogy a préda elfogására szánt gépharcosok sem. A harc hevében mindegyik elpusztult, így
az összest újra kell építenie. Szerencsére a vonósugár még mindig aktív. C’khor tehát mindent
újra megjavít, helyrehozza a károkat és szakadatlanul hívja a legénységet minden eredmény
nélkül. Belső szemei nem látják élet nyomát a fedélzeteken, viszont a legénységbe ültetett
azonosítók folyamatosan sugároznak, vagyis mégis itt kell lenniük valahol. C’khor
megpróbálja áthidalni az ellentmondást, miközben minden harcost felkészít a préda
elfogására. Tehát megint nem figyel a külvilágra. A préda hirtelen eltűnik, ugyanakkor az
érzékelők azt jelzik vissza, hogy a vonósugár végpoziciója folyamatosan változik, és egy
tömeggel rendelkező láthatatlan test száguld az örvény felé. Tüzelni kezd. Nem tudja hova
kell lőnie, így a véletlenre bízza a dolgot. Nem jön be. A semmiből egy lövés a testébe mar és
elszakítja a vonósugarat. C’khor keresi a prédát a normálűrben, de az ott tűnik, fel ahol a
legkevésbé számít rá, közvetlenül a közelében. A rezgőlövedék, ami az ellenség
megbénítására szolgált a fegyverévé vált. C’khor célra tart, de a célpont túl közel van. Ki kell
eresztenie a vadászokat.
Hívja a hadfit,
hívja a hangármestert,
hívja a pilótákat, de senki sem válaszol. Ismét egyedül kell döntenie. Támadásba lendül, de a
támadása tétova és átgondolatlan, az ellenség egymásután lövi ki a vadászokat és a
lövegtornyokat, majd megindul a csápkupola irányába. Ez az utolsó lehetőség C’khor
számára. A fegyver - aminek feladata a megbénított zsákmányt elkapása - kibiztosításra kerül,
majd célra tart és kilő. A csápok tekergőzni kezdenek, de a célpont irányt vált, majd újra
támadásba lendül. C’khor összegyűjti minden energiáját, miközben nekilát, hogy páncélja
átformálásával újabb fegyvereket hozzon létre. Ekkor éri utol a figyelmeztetés. Az érzékelő-
hálózat spontán módon rendbe jött a hajó több pontján. Az egyik a királynő kamrájában friss
tojásokra lelt.
Hívja a királynőt,
hívja a hadfit,
hívja a szolgálókat, de senki sem felel. C’khor döntésre jut. Meg kell védenie a boly
következő generációját, így ennek a harcnak véget kell vetnie. Veszített a csatában, de a
visszavonulása dicsőbb célt fog szolgálni. A boly élni fog.
A krídon hajó gyorsan távolodva eltűnt a mélyűrben.
A kitinpáncélos kis robot végigmászik a törmeléken, amit a legutóbbi csata hagyott maga
után. Ő maga is elesett akkor, de a hajóagy újjáépítette és új küldetést bízott rá. Neki kell
átvinnie a tojásokat az újonnan épített keltetőbe, hogy a boly fennmaradjon. Eléri a királynő
kamráját. Habozik. Ugyan nincsenek őrök, de ő mégis cincogva kér engedélyt a belépésre, s
mikor válasz nem érkezik, a hajó agya ad neki engedélyt. A robot végül továbbmegy a célja
felé. A kamrában egyenként rakja a hátára az elfeketedett, kiszáradt tojásokat, miközben egy
szenzorral letapogatja őket. Nem érzi az életjelüket. A kis robot folyamatosan frissítgeti a
rendszereit, hátha azok nem működnek megfelelően. Végül berakja a tojásokat a keltetőbe.
Mivel a rendszerhiba még mindig fennáll, a gép a belső parancs szerint bemászik az egyik
újrafelhasználóba, hogy újjászületésével majdan az új generációt szolgálhassa.