Szomj
Írta: Zajácz Edina
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 249
Szomj
Mondd, ki vagy, miféle férfi,
hogy hétfőtől vasárnapig szomjazlak,
s üres poharat szürcsölve viselem;
már sosem leszel közelebb,
egyetlen háztömbnyivel sem.
Betűk, szavak mögött látlak egy vásznon,
ahogy két szeretkezés között rám liheged
minden morcosságom,
mert álruhában fulladunk csak gyönyörbe,
a semmit nyaldossuk egymás után körbe.
Mielőtt meghal a délután,
még felsóhajt rozzant réztrónusán,
utolsót rándul bennünk az izom,
s szétáznak a percek lábnyomaidon.
Lehetnél csepp, leheletnyi pára,
köldökömbe zsugorodott vízözön,
kortynyi csak, mint negyedfél rum,
egy belőlem kivonhatatlan szérum,
mi nemesebbé mérgezi vérköröm.