A senki földjén
Írta: Bozóky Balázs
Közzétéve 2 hónapja
Megtekintések száma: 360
A senki földjén
Hatalmas kihívás úgy várakozni a repülőtéren, hogy nincsen internet-hozzáférésed. Még zúg a fejed a tegnapi estétől, mert búcsú partit tartottak neked. Mindig búcsú partit tartottak, amikor hazamentél, és mindig üdvözlő partival vártak rád otthon. Na, ez most nem lesz. Már holnap munkába állsz. Éjfélre érkezel a reptérre. Reggel nyolcra mész egy állásinterjúra, és tízre már egy másik irodában leszel egy másik munkahelyen, amire már rábólintottál. A másikat csak azért nézed meg, mert többet ajánlottak jobb kondíciókkal.
Ideges vagy. Félsz, hogy nem fogsz tudni eleget aludni. Még mindig nincs internet.
Leánybúcsúra gyülekezik előtted pár brit lány. Egyenpóló van rajtuk, és bárgyú mosoly az arcukon. Egy hatvanas pár magyarul beszél melletted egy babakocsival. Rutinosan mozognak a Bristoli reptéren. Nyilván nem először járnak itt.
Megeszed a gyümölcsöt, amit a barátnőd csomagolt az útra. Huszonnyolc perc múlva kell a kapuhoz fáradnod. Kevés a magyar. Akik akadnak, azok csöndesek. Azon gondolkozol, hogy vajon miért kérdezte meg tőled egy bácsi a beléptetőkapunál, hogy melyik zenekarban játszol? Mi tévesztette meg? A borosta? A másnapos fáradt mosoly? Ki tudja. Sok a zenész Bristolban. Massive attack, Portishead, meg az a csaj, aki a Hide you-t énekli, megvan, Kosheen.
Nem véletlenül csináltak ezek a zenekarok olyan zenéket, amiket csináltak. Bristol olyan, mint egy hatalmas Örs vezér tere egy saras patakkal kettészelve, ízléstelen színű házakkal, rosszul öltözött emberekkel, apokaliptikus hangulatú kis kertekkel. Sok a lebontásra ítélt épület, elhagyott gyár. Nem élnék itt. Nem tetszik.
Azt hiszem, szemüveget kell hamarosan csináltatnom. Alig látom a kijelzőt. A kellemes női hang bemondja a hangos bemondóba, hogy a Budapestre tartó járat utasai fáradjanak a kapuhoz. Egy ideig nem fogok külföldön élni ezután. Majdnem tizenkét évet húztam le Nyugat-Európában. Azt hiszem, pont ennyi évet lehet kapni egy aljas indokkal elkövetett emberölésért is otthon. Én már előre leültem azt az időt, amit egy képzeletbeli bíróság mérne ki rám saját lelkem megöléséért. Harminchárom vagyok. Krisztusi korban költözök haza.
Vajon csak megfeszülni fogok, vagy fel is támadok?
Bristol, 2015. április