Írta: Banka Anna
Közzétéve 5 napja
Megtekintések száma: 39
Kilélegzett
Kilélegzett a létezés, és lettem szárnytalan lakó
A Földnek nevezett planétán cseppet sem mindenható
Két láb, törzs, karok és fej
Ez itt az általános sztenderd
Vitrinben mutogatható: így képzelik az embert
És mi bent dobog, a szív - nem túl mutatós jószág
Úgy mondják, benne lakozik a szeretet és a jóság
Kiűzetett? Végképp és Mindörökre?
Az alma csonkját két kezébe zárja
Felpillant, átkoz, s lehull az ökle
Nem számít többé csak magára
Nézd, hogy igyekszik az eső minden cseppje
Hogy a föld dús tésztáját megkelessze
Hogy fent és lent minden pontos, lényeges
Hogy hibázzon és ártson, magát is megsebezve
Csak az ember lett így eleresztve
A madáchi igyekezet: küzdve bízz és bízva küzdjél
Megmarad bábjátéknak: ütök, hogy te is üssél