Peszah és Húsvét
Írta: Ferenczfi János
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 347
2013. március 31., vasárnap. 2016. március 14., hétfő.
2013. március 31-én adtam közre ennek az írásnak az eredeti változatát, - fél évvel a virtuális öngyilkosságom" után (2012. 10. 12.). Sokféle alkalmat találtam azóta arra, hogy szabálytalan módokon közzétegyem a gondolataimat. - Költőként (versszöveg formáló önbetanított munkásként) azonban kerülöm a megszólalást. - A Lajtai Gábor által "Főnix Projekt"-ként elnevezett "feltámadásnak" nincs itt az ideje. - Egyrészt, mert a feltámadáshoz előbb igazán élni kellett volna. - Ez azonban valahogy kimaradt. - Másrészt, mind az, ami ellen e különc, felhangosított hallgatással tiltakozom, - változatlanul jelen van. Azaz: a kirekesztés és a közömbösség, ami fékeveszetté teszi a cinikus hatalmat.
Az elmúlt hetekben épp ebbe botlottam bele újra. - A közösség (bármely méretben értelmezhető) kényelmes. - Túsz szervilitással fogad mindent, - s a rosszért nem a rossz okozóit tekinti felelősnek, hanem a baromfiudvarok reflexe szerint, - miszerint is a sebzettet, a különbözőt el kell pusztítani - áldozatot gyárt. Az áldozat szerepe fontos: ő szenvedi el, amit félő, - a többiek érdemelnének. - Az áldozott hibáztatható, gyűlölhető, kirekeszthető, megbélyegezhető, elpusztítható. - Holott, a "hívek" pontosan tudják, - bár önmaguk előtt is titkolják, - hogy a feláldozott semmiben sem rosszabb, mint ők maguk. - Sőt, - olykor az egyetlen, aki méltó lehetne a kegyelemre.
A "keresztény világ" - bár tényleg volna ilyen - húsvétkor az áldozat és az Áldozat értelmezésével foglalatoskodik. - Igaz, ebben nincs igazam. A többség termékenységi rítusok (tojás, nyulak, barkaág, locsolkodás, - szerelmi remények) körül forgolódik. - Hosszú hétvége. A városi rokonok hazaugranak a nagyiékhoz. - A templomokba elmennek azok is, akik évente tényleg csak kétszer. - De nem változik meg semmi. - Az úrvacsora, vagy az "áldozás" misztériumát sokszor azok sem értik, akik magyarázzák, - akik meg értik, - hallgatni kénytelenek. - Közben itt élünk egy világban, amelyben újra egyre több a gyűlölet. - Sokszor a gyűlölt is egyetért a gyűlölködővel, - mert hiszen valahogyan fel kell dolgozni az embertelent. - A Hetedik munkájának vezetőjeként magam is szembesülök ezekkel a feszültségekkel. - "Ne politizálj!" - mondják néhányan, - amikor pedig egyszerűen emberi dolgokról beszélünk. Embertelen világban az emberi dolgok említése is lázadás. - S máris olyanok leszünk, mint az "eltérő alkatú" tyúk a baromfiudvarban: készséggel széttépnek a többiek, mert az a reményük, hogy így nem ők válnak áldozattá. - De, nem osztom ezt a nézetet. Azt gondolom, mindenki áldozat, amíg ezt a szörnyű folyamatot meg nem értjük és fel nem számoljuk. - Ezért hát itt megosztom újra, amit zsidónak és kereszténynek, cigánynak és fehérnek, melegnek és heterónak, - azaz: mindenkinek értenie kellene: nem az áldozatot kell gyűlölnünk, hanem a kirekesztést! (S erre nem megoldás az önkirekesztés sem, - még akkor sem, ha bizonyos kérdésekben magam is ezt teszem magammal.) - A jók barbár feláldozását kell gyűlölnünk! - Itt és most nem politizálok. Az aktuálpolitika helyett nézzük az örök érvényű történeteket, egészen a menny magasáig.
1. Peszah: szabadulás, öröm és gyász.
A történet szerint József, a testvérei által rabszolgának eladott fiú mentette meg Jákob családját, azaz Izraelt az éhezéstől és talán a pusztulástól. Józsefet, - a "különbözőt" testvérei adták el, majd kereskedők vitték Egyiptomba, ahol előbb rabszolga volt egy házban, annál a bizonyos Potifárnál, akinek a neje előbb vágyaival, majd azok beteljesületlensége miatt vádjaival üldözte. József tehát börtönbe került, halálra szántan, - de e helyzetből különös módon Egyiptom második emberévé lett, - elsővé a fáraó után.
Később új dinasztia foglalta el a trónt, s József érdemei feledésbe merültek, a zsidók pedig rabszolgává váltak. - Mondhatnánk, hogy van ebben némi igazságosság. De Józsefről tudjuk, hogy nem volt benne bosszúvágy. Nem keresett elégtételt. Megbocsátott, még mielőtt kérték volna a bocsánatát.
Amikor Mózes született, a fáraó (az akkori) úgy látta, hogy a társadalom szerkezetének változásai veszélyeztetik a kialakult hatalmi viszonyokat. A zsidók nagyon megsokasodtak. S habár a rabszolgák sokasága jelentette a birodalom gazdasági alapját a Nílus áradásai mellett, - mégis úgy döntött, hogy a hatalom fenntartása sokkal fontosabb, mint a gazdaság töretlen fejlődése. Mondhatnám némi iróniával, hogy un ortodox lépést tett: visszafogta a gazdaságot, hogy a hatalmi céloknak megfelelően változzon a társadalom szerkezete. Gyakorlatilag a szinte ingyen munkaerőt jelentő alsó népréteg egy teljes generációját iktatta ki. - Megöletett minden fiú gyermeket a zsidók között újszülöttől kétévesig. Visszafogta a zsidó népesség növekedését. A lányok kevésbé számítottak, hiszen ha egyiptomihoz mentek feleségül, azzal egyiptomi identitást kellett felvenniük. Egy adott pillanatban a fiú gyermekek elpusztítása a társadalmi réteg számarányának és gazdasági erejének a visszametszése mellett azzal is járt, hogy jelentősen csökkent az esélyük arra, hogy valaha a hatalom érdemi ellenfeleivé válhassanak. (Csak meg ne értsék ezt a mai hatalmasok!)
Mondhatjuk, hogy a hatalom megtartásának hosszú távú céljait szolgálta a kegyetlen tett, amivel egy társadalmi rétegnek a népességen belüli arányát és a társadalmi felemelkedés (mobilitás) iránti lehetőségeit visszametszették. - Akkor éppen csecsemők és kisgyermekek torkának elmetszése útján.
Nem írom le részletesen a történetet. - Mindenki ismeri. Vagy úgy hazudja. - Az egyik gyermeket a szülei szurokkal bekent gyékény kosárba tették, s a Nílus vizére bízták, - hátha valaki magához veszi. - Ez a személy a fáraó egyik lánya volt. Így esett, hogy Mózes (A neve egyiptomi dialektusban állítólag annyit tesz: Fiú) Egyiptom hercegeként nőtt fel, s dajkája az édesanyja lett. - Amikor Mózes felnőtté cseperedett, tudomást szerzett származásáról, s a születése körüli szörnyűségekről. Addigi könnyű élete egyszeriben egy elviselhetetlen kettősség szorításába került. Egyre kevésbé viselte el a népének elnyomását, - míg végül megölt egy rabszolgahajcsárt. - S habár a Biblia szerint ez nem szándékos gyilkosság volt, - sokkal inkább baleset, - Mózes elmenekült a felelősségre vonás elől, - de még inkább e szörnyű kettőség elől. Így lett Midián földjén egyszerű pásztor, Jetró veje, - Czippóra férje, - és boldog... - Míg Isten el nem hívta.
Mózes tehát feladta egyszerű életét, s egyszerű pusztai vándorként, szegényesen visszatért Egyiptomba, hogy felszólítsa a fáraót a zsidók szabadon engedésére.
A fáraó persze ragaszkodott a maga hatalmához. Az egyiptomi isteneket megalázó, s a fáraó hatalmának alapjait romboló csapások ellenére nem engedett, - amíg egész Egyiptommal megtörtént, ami korábban a zsidókkal: meghaltak a gyermekek, - Egyiptomban meghalt minden elsőszülött, kivéve a bárány vérével megjelölt házakat.
Manapság is, amikor kovásztalan kenyeret mártanak keserű szószokba, a legkisebb az asztalnál megkérdezi a legidősebbet: mi ez az ünnep? - S akkor mesélnek az elnyomásról, a csodás szabadulásról, - és meggyászolják évről-évre Egyiptom elveszett gyermekeit.
A rabságot szabadulásnak kellett követnie. A zsarnoknak meg kellett töretnie. - De a megszabadított nép nem kárörömmel gondol volt elnyomóikra a csapás miatt, hanem együttérzéssel, - s ezt tanítják gyermekeiknek, több ezer év után is. - Izrael gyászolja azoknak az egyiptomiaknak a veszteségét, akik eltűrői és talán haszonélvezői voltak az ő nyomorúságuknak. Mert a zsarnokokságnak meg kell dőlnie. S ha a zsarnok hatalma mindent átsző, akkor Illyéssel (ezúttal nem a prófétával, hanem az íróval) szólva: "mindenki szem a láncban". Mindenki cinkos, aki néma. S minden cinkos megszenvedi a zsarnok ledőltél. Minél nagyobbra engedi nőni egy társadalom az önkény rendszerét, annál többeket temet maga alá, amikor leomlik. Ezt nem lett volna szabad elfelejtenünk, - éppen nekünk.
2. Húsvét.
A Húsvét az üdvösség-történet fókusza. Egyértelműen megmondható, mikor teljesült be az ószövetség, hogy egy jobb, - az új léphessen a helyére: abban a három napban, amelynek a története Jézus megfeszítéséről és feltámadásáról szól.
De, mintegy harminc évvel korábban megismétlődött a hatalom féltésének egy brutális gesztusa. Nagy Heródes tudomást szerzett arról, hogy bel- és külföldön egyaránt arról beszélnek: egy bizonyos időpontban, a Jeruzsálem melletti Betlehemben megszületik a megváltó. S mivel a Messiást Izrael törvényes királyának tekintették, a trónon ülő vazallus király (Júdea ekkor római provincia) a hatalmát féltette. Tudakozódott tehát a hely és a pontos időpont felől. (Megjegyzem, nem valószínű, hogy a téli napforduló időszaka volt, inkább a kora őszi nap-éj egyenlőség körüli idő, azaz a zsidó újév időpontja. Ha már szimbolikus egy születés dátuma, ésszerű, hogy egy új év kezdődjék vele, - s egy új korszak.) érdeklődött, hogy "lokalizálhassa" az ellenséget. - A zsarnok féltette hatalmát. S hogy a trón potenciális követelőjét kiiktathassa, megöletett minden fiú gyermeket Betlehemben az újszülöttől, kétéves korig.
E mészárlás elől József éppen Egyiptomba menekítette a családját. - Ahová egy korábbi József egyszer szintén megmenekítette már a családját, - Jákob családját, amely akkor az egész Izrael volt.
Nagy Heródes egy egész kisváros lakosságát borította gyászba. Egy nemzedék társadalmon belüli számarányát és társadalmi mobilitásának lehetőségét metszette vissza. - Hiszen a gazdasági életben a családok a férfiak révén vettek részt abban a korszakban és azon a helyen. Ha tehát e városka családjai elvesztették fiú gyermekeiket, - akkor a családok hosszabb távú gazdasági érvényesülése is súlyosan veszélybe került. - De, egy zsarnoktól nem meglepő, ha a saját népét írtja.
A húsvéti szimbolikában Jézus maga lett a Páska Bárány, aki meghalt minden ember helyett, mint Egyiptomban házanként a bárányok az ott élő családok gyermekei helyett. - Ahogy akkor a házakat kellett megjelölni a bárány vérével, - ma kinek-kinek az életét kell megjelölni Jézus vérével, hogy a már elviselhetetlen csapások elkerüljék, s végül megmeneküljön. - Azaz: üdvözüljön. - Ez a történet nagyon szép és logikus teológiai allegóriája. - S ez okot adhatna arra, hogy az egyházak antiszemitizmusát és szegény-ellenességét ostorozzuk. - Van erre okunk minden nap, nem csupán Húsvétkor! - Az egyházak is beépültek abba a láncba, amely által a zsarnok rabságban tart mindannyiunkat. - Egyébként: Jézus, azaz Jesuah annyit tesz: Isten megszabadít. - Az első keresztény gyülekezetek egytől-egyik zsidó közösségek voltak. - Annak, hogy ma a zsidóság számára elfogadhatatlan botránykő ez a galileai fiatalember - nem más az oka, mint az egyházak hagyománnyá vált antiszemitizmusa. - Más kérdés, hogy okunk van megkérdőjelezni minden olyan keresztény keresztény voltát, aki antiszemita. A keresztények természetes viszonyulása e kérdéshez a filoszemitizmus. - Ahogy ez ember természetes viszonyulása az emberekhez: az emberség, - az emberségesség.
Kell-e mondanom, hogy a mai helyzetünkkel a párhuzamok nyilvánvalóak? - Az az alsó középosztály, amely talán az albérlői létformából, vagy a szülői házból lépett tovább devizahitelekkel a saját lakás, s azon keresztül a gyermekvállalás lehetősége felé, ma elértéktelenedett ingatlanokban él, s a leértékelt Forintnak köszönhetően felértékelődött hitelek között. Csapdában, mert ha eladná(n)k is az érintett ingatlanokat, az adósság jelentős hányada megmaradna. Most tehát ez a réteg - a felesleges generáció - a saját lakásának fogja, akik előtt így bezárult a "munkaerő szabad áramlásának" európai normája. - Csak a gyermekeinknek mondogatjuk: GO WEST!
Kell-e mondanom, hogy a gazdaság zsugorodásával és a szociális ellátások szűkítésével milyen sokan veszítik el a korábbi, jobbára szerény életvitelük folytatásának lehetőségét. - Az elszegényedés megtöri az embert. A megtört ember nem ellenfél és nem rivális. S ha társadalmi léptékkel is jól látható a megtört emberek sokasága, akkor más rétegek kerülnek egyfajta versenyelőnybe. - Olyan ez, mint ha a sprint szám előtt a versenybírók eltörnék a versenyzők egy részének a lábát. A legjobb győz, - az ép csontúak közül. Ugye, ez így mégsem igazságos?
Kell-e mondanom, hogy a felsőoktatás bezárása a nem tehetősek elől azzal jár, hogy a szegények generációkon át ívelő felemelkedésére megszűnt a lehetőség. Aki szegény, az a legszegényebb, - mert reménye sem marad, hogy a gyermekei jobb társadalmi pozíciót érhessenek el. - A tudás-tőke legalább elvben mindenkinek elérhető volt korábban. Ma gyakorlatilag nyilvánvaló, hogy sokak számára elérhetetlen.
Meglepő-e, ha a harminc alattiak kilencven százaléka szingli, s nem akar gyermeket vállalni, - vagy legalábbis nem Magyarországon?
Mi ez, ha nem az egyiptomi és a betlehemi "társadalomformálás" megismétlődése?
Kellene már nekünk is, - itt és most egy új megváltás.
A következő reménytelenül hosszú évek döntik el, lesz-e most szabadulás, - vagy tovább épül a mi saját dicstelen poklunk.
Pedig Jézus meghalt a magyarokért is, - a szegényebb és a legszegényebb magyarokért is. A magyar cigányokért is, a magyar zsidókért is, a magyar homoszexuálisokért is. A vallás nélküli magyarokért is. Értem is. Érted is. - Talán, ha azt látjuk, hogy fél a zsarnok, - szörnyűségeket hoz, - de a szabadulást is.
Hisz a fáraó is, Heródes is félelemből tett szörnyűségeket. A gyávát pedig előbb-utóbb ledobja a roller!
Betűvetéssel foglalkozó emberként azt kívánom, hogy még nagyon sokáig olvassanak és értsenek ezen a nyelven. A fiaim is, akiknek a nyugatot ajánlom, meg az ő fiaik és unokáik is. - Nem politizálok! - A közösségről beszélek. Arról, hogy mi sodorhatja a közösséget pusztulásba, s hogy hogyan kerülhetjük ezt el mégis. - S rég felhagytam volna a betűvetéssel, ha nem hinném, hogy - ha csak picike reményünk van - de MÉGIS van reményünk!
Ez az én húsvéti és peszachi üzenetem és jókívánságom. - Adjon Isten emberséget az embernek! - Én is " Hadd írjak szépet, jót" - Boldog megváltást mindenkinek!
http://szamizdatom.blogspot.hu/search?updated-max=2013-07-27T00:32:00-07:00&max-results=7&start=23&by-date=false