Miért ne közölnénk Debreczeny György verseit?
Írta: Fábián József
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 325
Miért ne közölnénk Debreczeny György verseit?
Az az - attól tartok, napjainkban egyáltalán nem furcsa és szokatlan - helyzet állt elő, hogy lapunk szerkesztőségében rögtön az indulás után összecsaptak a vélemények, valamint az indulatok a szerkesztőségen belül. A kiváltó indok természetesen a politika. Miután szerkesztőségünkbe nem politikai szimpátiák alapján, hanem személyes és irodalmi megbecsülés alapján kérte fel a lap alapítója a tagokat munkára, így elkerülhetetlenné válik, hogy időről időre eltérő - néha homlokegyenest ellentétes - vélemények fogalmazódjanak meg egy-egy irodalmi mű apropóján, különösen akkor, ha maga az irodalmi mű napi életünk eseményeire reagál írója-alkotója személyes véleményét közölve. Ez a helyzet állt elő rögtön második lapszámunk szerkesztése során Debreczeny György két verse kapcsán.
"A Hetedik szerkesztői elkötelezettek az alkotás, a gondolat és a vélemény szabadsága mellett. A Hetedik tartózkodik az aktuális politikai kérdésektől. Ugyanakkor kiáll az elvei mellett akkor is, ha az a hatalom bármely képviselőjének nézeteivel és érdekeivel ellentétbe kerül. Amennyiben az alkotás, a gondolat és a vélemény szabadsága, valamint általában az egyetemes emberi jogi nyilatkozat alapelvei jogszabályba ütközővé válna, úgy A Hetedik a változékony jogszabályokkal szemben a maradandó, egyetemes emberi értékeket követi. - A szerkesztők bíznak abban, hogy Magyarország nem tér el a demokrácia és a szabadság elveitől oly mértékben, hogy azzal a fenti elvek betartása törvénybe ütközővé válna."
Írja a lap alapító-főszerkesztőjének nyilatkozata, amellyel egyetértenek a szerkesztőség tagjai, hiszen egyébként nyilvánvalóan már a felkéréstől is elhatárolódtak volna, ha nem értenének vele egyet, vagy megválnának a laptól, amennyiben ezek az elvek az induláskor nem így szóltak volna.
A kerítés ügye kétségkívül - a többi másik mellett - az egyik legnagyobb visszhangot kapott ügy volt a tavalyi évben a magyar közéletben. A menekült válság - nem összefüggés nélkül a nemzetközi - és különösen az Európai Unióval - ügyekkel kapcsolatos "függetlenségi" törekvések fényében - kiemelt szerepet játszik mind a mai napig a közbeszédben. Nem véletlen tehát, hogy a kérdés taglalása megjelenik az irodalomban is.
Debreczeny György mindkét verse a "hozzákezdett a drótakadály" és az "a bevándorlók" is, szerkesztőségünk tagjai többségének véleménye szerint irodalmi alkotás. Igen, állásfoglalás is, mint kivétel nélkül minden irodalmi alkotás állásfoglalás. Debreczeny György - legalábbis ezen - alkotásainak stílusa egyedi. A pár szó látszólagosan aleatorikus sorrendcseréjével jár körül egy-egy témát, ezáltal sajátos jelentést ad a híreknek, amelyekből a kifejezéseket "ollózta". A "hozzákezdett a drótakadály" - legalábbis az én értelmezésem szerint a papagájsajtó leképezése, amelyik a mindenkori hatalom érdekeinek megfelelően próbál lavírozni a tények közlése és értelmük erkölcstelensége között - és ez bizony nehezen megy számára. A lényeg a sulykoláson van: a politikai - mint a kereskedelmi - reklám is az ismétlésből nyeri erejét. Az illegális bevándorlók esetében az illegális szó sulykolása a lényeg. Azonban ezt a vers a visszájára fordítja. A szavak aleatorikus sorrend cseréje rámutat arra, hogy ugyanezek a szavak kicsit más érdekviszonyok esetén másként jelennek meg, ugyanezeket az eseményeket más érdekek ugyanezekkel a kifejezésekkel teljesen mást jelentést hordozva tálalják.
Felvetődik a kérdés: szabad-e egy magát a humanizmus, az erkölcs mellett elkötelező irodalmi lapnak a pillanatnyilag regnáló kormány pillanatnyi (mert visszatekintve napról-napra, hónapról-hónapra változó) politikájával - azaz efemer ügyekkel szemben - sarkos, markáns véleményt megfogalmaznia? Természetesen azt gondoljuk, nem csak szabad, de kell is, és nem csak megfogalmazni kell, hanem teret is kell adni a megfogalmazásnak, amennyiben a mű - irodalmi lapról és nem politikai újságról lévén szó - a szerkesztők véleménye szerint irodalmi színvonalt képvisel. Ez az ügy rögtön második lapszámunkban felvetette a dilemmát: vajon komolyan gondolja-e a lap szerkesztősége a szerkesztési alapelvekben megjelentetett elveket? Tovább menve: vajon irodalomnak tekinthető-e az az írás, amely a mindennapok történéseire reagál? Van olyan vélemény, hogy nem, mert politikai publicisztika - függetlenül formájától. Ekkor felvetődik bennem a következő kérdés: irodalomnak - pontosabban: lírának - tekinthető-e az a vers, amely alkotójának életében történő eseményekre reagál? Amennyiben nem, úgy véleményem szerint a magyar- és a világirodalom jelentős része kiesik az irodalom köréből. Ha igen, akkor miért tételezi föl bárki is, hogy egy költő erkölcsről, humánumról alkotott nézeteit nem fejtheti ki a saját életében bekövetkező, a saját életére, jövőjére létezésének minőségére kiható, rajta nagyrészt kívülálló események kapcsán?
A két vers egyrészt tehát lapunk fent idézett szerkesztőségi elvei alapján nemcsak közlésre méltó, hanem kifejezetten közölni is kell. Másrészt pedig - ismét pusztán lapunk fent idézett szerkesztési elvei alapján - " A Hetedik tartózkodik az aktuális politikai kérdésektől. " - nem közölhető. Személyes meggyőződésem, hogy a humanizmus minden aktuálpolitikai kérdésnél fontosabb.
Tudom, hogy a "mi lesz velünk, ha jön az ár" az egyik alkotója a kerítés ügynek is. Nekem ismét csak személyes meggyőződésem, hogy én előbb vagyok ember, és csak utána magyar. Sőt - bizonyos körülmények összejátszása esetén - remélem, előbb lennék magyar, mint saját - és akár családja - sorsáért aggódó magánszemély.
Van a dolognak másik vetülete is: amennyiben ilyen - a pillanatnyi politikai hatalom véleményével szembe menő, sőt, esetleg a társadalom egy részének véleményével is szemben álló - alkotást közöl lapunk, ez kihatással lehet a lap későbbi sorsára - szól az aggodalom. Az aggodalom nem jogtalan. Ellenben, ha valóban aggódni kell egy irodalmi lapnak a hatályos - és naponta a hatalom- és pártpolitika (amely kettő ugyanaz) pillanatnyi érdekeinek megfelelő módon változtatgatott jogszabályok, valamint és a "kőbe vésett" Alaptörvény (elfogadása 2011. ápr. 25. és 2013. márc. 25. között) átlagosan félévente történő 4 lényegi változtatása miatt, akkor ennek a társadalomnak úgyis csak három lehetősége marad: elpusztul, elmenekül, vagy harcol.
Magyar vagyok. A harcot választanám.
A vitát kiváltott 2 vers:
hozzákezdett a drótakadály
a drótakadály hozzákezdett a honvédség
építéséhez a szerb határon
miniszter jános jelentette be
hogy a földbe másfél méter mélyre préselt
kimagasló megoldás választotta a honvédséget
vagyis a kimagasló kerítés
kiemelkedő pengékkel teleszórt
gyors drótakadállyal telepítette magát
a kerítés elé építette magát a drótakadály
a dórakadály mögé meg a kerítés
ami csütörtökön felépült
péntekre lebontotta magát
a korlátozott terjesztésű demokráciákban
a korlátok elé jó ha épül drótakadály
a drótakadály elé pedig korlát
hogy ne menjen neki a magyar ember
a demokráciának
egy illegálisan bevándorló éjszakán
a bevándorlók
a bevándorlók áttörték az illegális kerítést
az illegális kerítés áttörte a bevándorlókat
a bevándorlók bekerítették az illegális áttörést
az áttörés bevándorolt az illegális kerítésbe
az illegális kerítés bevándorolt az áttörésbe
az áttörés bekerítette az illegális bevándorlókat
az illegális bevándorlók bekerítették az áttörést
az áttörés bevándorolt az illegális kerítésbe
az illegális kerítés áttörte a bevándorlókat
a bevándorlók bekerítették az illegális áttörést
az illegális áttörés bevándorolt a kerítésbe
a kerítés átvándorolt az illegális betörésbe
az illegális betörés bekerítette az átvándorlókat
az illegális átvándorlók betörték a kerítést
a kerítés betörte az illegális átvándorlókat
az illegális átvándorlók bekerítették a törést